Még vakációjukból is feláldoztak, hogy mihamarabb megvalósítsák tervüket: olyan jogszabályt faragni, amely minél több gazember társuknak mentességet biztosít. És, ahogy villámgyorsan haladnak a vitával, a Btk.-ból fogynak a bűncselekménynek számító cselekedetek, csökkennek a büntetések és az elévülési idő – ha így folytatják, nem börtöntől kell tartania, hanem jutalmat kap, aki lop, csal, hazudik, visszaél hatalmával. Mert ez ma Románia legnagyobb gondja: megvédeni a bűnözőket, főként azokat, akik a politikai brancs tagjai, visszatérni az aranyidőkhöz (az 1990–2013 közötti „szabadsághoz”), amikor nyugodtan ki lehetett fosztani az államkasszát, le lehetett nyúlni a  jobb célokra szánt közpénzeket.

Pedig azoknak az időknek a következményeit nyögjük ma is. Előbb a lenyúlt pénzek, a zavarosban halászók miatt nem épült, fejlődött jóformán semmi, később a túlburjánzott korrupció megfékezése okán agyonszigorított szabályok akadályozták (akadályozzák ma is) az előrelépést. Más, a kommunizmus terhétől szabadult országokban autópályák sora épült, nálunk alig használható szakaszocskák. Egy nagyobb esőzés okozta áradás hidakat dönt, és csődöt mond az alig pár éve elkészült vízszabályozó rendszer. Az egészségügyben továbbra sem bevezethető, hogy egy recept az országban bárhol kiváltható legyen, mert a sok milliárdból kiépített informatikai rendszer nem bír el ilyen terhelést, de a visszaélések felszámolását célzó szigorítások miatt addig sétáltathatnak kórházak között egy terhes kismamát, amíg elvetél, és huszonéves fiatalembernek kell meghalnia, mert majd harminc esztendő alatt sem sikerült pontra tenni a szervátültetési rendszert. Európai viszonylatban Romániában a legnagyobb a csecsemőhalandóság, mert vannak megyék, ahol a várandós nők nagy része legfeljebb szüléskor kerül orvos közelébe a tudatlanság, tájékozatlanság és persze a pénzhiány miatt. Mindez csak egy szeletke az elmúlt néhány nap történéseiből, abból, ami az országban zajlott, míg a parlament oly fontos „kötelességét” teljesítette.

Párhuzamos valóságban él a romániai átlagpolgár és a túlfizetett politikusgárda, míg az előbbi normális, civilizált emberi létet szeretne egy aránylag tisztességes országban – utóbbi továbbra is elsősorban saját és társai érdekeit követi. Így nem véletlen, hogy mélyponton a politikum népszerűsége, a legkedveltebb vezetők (a fővárosi főpolgármester, Gabriela Firea és Klaus Iohannis államfő) támogatottsága sem haladja meg a 25 százalékot. Mindezek dacára tudják, nyugodtan űzhetik elvtelen játékaikat, mert ha kevesen is, de visszaválasztják őket. A nép pedig lenyeli a békát, és tovább nyögi a következményeket.