Ahogy tavaly, úgy idén sem juttatott a szlovákiai magyar iskoláknak uniós forrásokból származó támogatást a Fico-kormány vidékfejlesztési tárcája. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) leplezetlen diszkriminációról beszél, mert azt sem tudni, milyen elvek alapján és kik bírálták el azt a közel ezer pályázatot, amelyek között számos magyar tannyelvű oktatási intézmény is szerepelt, de egyet sem találtak érdemesnek arra, hogy a tetemes brüsszeli pénzből részesüljön.
A vidékfejlesztési tárca a magyarellenességéről ismert Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) irányítása alatt működik. Slota egykori alma materének, a litvaillói iskolának is jutott 275 000 koronás támogatás az 1 275 000 000 koronából. Slota gyerekkori iskolája más tárcák pályázatainál is kedvezményezett, ráadásul a régiófejlesztési minisztérium hetvenmillió koronát adott a litvaillói iskola épületének felújítására.
Szigeti László, az MKP oktatáspolitikai alelnöke, az előző kormány oktatási államtitkára, majd egy ideig minisztere tegnap jelezte: azt tervezi, hogy a nyári szünet után a parlament oktatási bizottságában teszi meg a szükséges lépéseket. Célja, hogy a bizottság vizsgálja felül: törvényes-e az olyan elbírálás, amely szerint a közel kilencszáz pályázó közül egyetlen magyar iskola sem bizonyult alkalmasnak a támogatásra. A tárca máris elutasította a gyanúsítgatást, mondván, hogy a pályázatok értékelése ,,személytelen", a feladatot úgymond kizárólag számítógépek végzik el.
Elemzők és lapvélemények szerint a vegyesen lakott dél-szlovákiai területekkel a két éve hivatalba lépett Fico-kormány láthatóan mostohán bánik, amit elsődlegesen az jelez, hogy hallani sem akar a vegyesen lakott területek súlyos gondjainak megoldását ígérő déli gyorsforgalmi út megépítéséről, de azt sem tervezi, hogy a Pozsony és Révkomárom közti útvonal fővárosba vezető szakaszán elviselhetetlenné vált közlekedési dugók feloldása érdekében bármit is tegyen. A déli irányból Pozsonyba tartó közút utolsó 25—30 kilométeres szakaszán csúcsforgalomban haladva néhány évvel ezelőtt még húsz-harminc perc alatt lehetett elérni Pozsony belvárosát, most a reggeli és délutáni csúcsidőben rendszerint másfél óra sem elegendő.
