Mădălin Hodor történész nemrég megjelentetett egy listát, amelyre az irattárban bukkant rá, és amely a Securitate egyik emigrációellenes dandárjától származik. A neveket és azonosító adatokat tartalmazó lista igazi botrányt robbantott ki a kommunizmus bukása után 28 évvel, mert fontos és befolyásos személyek szerepelnek rajta.
„Tévednek, ha azt hiszik, hogy a Securitate kérdése a múlté. Szintén tévednek, ha azt képzelik, hogy Mădălin Hodor gondja kizárólag az övé.” A Társadalmi Párbeszédért Csoport ezzel az üzenettel vonta szorosra a kört Mădălin Hodor történész körül, hogy megvédje a rá gyakorolt nyomásoktól. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) Kollégiuma fegyelmi eljárást indított ellene, mert azzal vádolják, hogy titkos dokumentumokat tett közzé.
A lista 1985-ben készült, amikor a Securitate vezetői állapotfelmérési célból leltárba vették az emberi erőforrásokat, tájékoztatta Mădălin Hodor a Társadalmi Párbeszédért Csoport székházában megjelenteket. Úgy tűnik, a listán szereplő személyeket arra használták, hogy a nemzeti-kommunista ideológia mítoszait, voltaképpen a román (főleg szocialista) kivételességet és Ceauşescu személyi kultuszát kihangsúlyozó protokronizmust tartsák életben a román emigráció soraiban.
De még csak nem is Ioan-Aurel Pop, a Román Akadémia jelenlegi elnöke múltbéli tevékenységéről van szó – állítja Vlad Alexandrescu, a Cioloş-kormány volt művelődési minisztere, aki szintén jelen volt a  székházban. Hanem arról, hogy mindezeknek közvetlen és azonnali hatásuk volt a jelenre. „A Securitate és ügynökei köztünk vannak.” A múltbéli cselekedetek gyakran helyrehozhatatlan hatásokat okoztak, és a Securitate kérdését éppen ezért nem szabad a múltra korlátozni.
Annál inkább súlyos, hogy egy olyan intézmény, amely a Securitate leleplezésével foglalkozik, még titokzatosabbá teszi. Mi ennek az eredménye? Belső vizsgálatok és titkok leleplezésével vádolt CNSAS-kutatók megfélemlítése. Titkok? – kérdezik a Társadalmi Párbeszédért Csoport tagjai. Miféle titkok? Lehetnek még titkok a szekusok és a velük együttműködők cselekedetei, akik évtizedekkel ezelőtt tönkretették a társadalom legjobb részének zömét? Az irattárak mostanra kínkeservesen a közvélemény rendelkezésére állnak, miután egy ideig maguk a Securitate (az új titkosszolgálatok tisztjeiként újrahasznosított) farkasai voltak a több tíz kilométernyi aktasorok őrzői. De, ahogy azt Andrei Oişteanu antropológus megjegyzi, az irattáraknak hosszú és metaforákkal teli történelmük van a románok kollektív tudatában: tábornokok és a hadsereg őrizték azokat, félelem, babonák és hatalom forrásai lévén.
A demilitarizálásuk volt az irattárak demokratizálásának első jele. Most azonban egy másik jelenség nyilvánul meg, állítják a Társadalmi Párbeszédért Csoport tagjai: az irattárak kezelésével foglalkozó intézmény rásimul a tanulmányozott és leleplezett téma, a Securitate intézményi kontúrjaira.
Stockholm-szindróma? A felelősségtől való félelemből következő intézményi mimetizmus? Kényelmesség? Majd kiderül. Ez egy súlyos tünet, állítják a csoport tagjai, és azt bizonyítja, hogy a Securitate továbbra is jelen van, és nemcsak a járulékos utódai, hanem éppenséggel az aktív tiszteken keresztül is, akik a forradalom után olyan kulcspozíciókba kerültek, ahonnan fenntarthatták a nacionalista ideológia szellemét, sovén, homofób, totalitárius tézisekkel manipulálva választóikat.
Nem csoda, hogy így állnak a dolgok, véli a szintén Társadalmi Párbeszédért Csoport-tag és volt parlamenti képviselő, Radu F. Alexandru. „Amikor a Parlament tagja voltam, és a CNSAS működéséről szóló tárgyalásról folyt a vita, azon kevesek közzé tartoztam, akik támogattuk Ticu Dumitrescut, a kezdeményezőt, és ezt a bizottsági és plenáris ülések jegyzőkönyvei tanúsítják.” Ennek ellenére olyan törvény kerekedett ki belőle, amelynek hatékonysága csak negyede volt az eredeti tervezetnek. Ennek ellenére azután, hogy Dan Voiculescut politikai rendőrségi tevékenységgel vádolták, és bíróságokon küzdött azért, hogy zavaros bírói ítéletekkel tisztára mossa hírnevét, a törvényt még tovább módosították, és a CNSAS-ból csak látszatintézmény maradt. „Nem véletlen, hogy Románia az egyetlen volt kommunista ország, amelyik nem fogadott el lusztrációs törvényt” – szögezi le Radu F. Alexandru.
Milyen következményeket vonnak le a Társadalmi Párbeszédért Csoport tagjai? A civil társadalomnak nyomást kellene gyakorolnia a Hodor-listán szereplő akták titkosításának feloldásáért, amelyek most a Külügyi Hírszerző Szolgálatnál vannak. Ezenkívül a Hodor-ügyről az együttműködői listán szereplő személyekre kellene áthelyeznie a hangsúlyt. Miért lenne nemzetbiztonsági kérdés holmi együttműködők leleplezése? A másik elem a CNSAS-törvény módosítása lenne, mert a túlzott átpolitizáltság lehetetlenné tette ennek az intézménynek a működését. Ezenkívül szintén a civil társadalomnak kellene támogatnia azoknak a történészeknek a szakmaiságát, akik le akarják leplezni a Securitatét, az összes múltbéli és jelenlegi összetett elágazásával együtt. Ezek idealista megoldások, de miért érdemes harcolni, ha nem ideálokért? (Europa Libera/Főtér)