Különös látvány a napokban Erdővidék hat településén, hogy máshonnan érkező tizenévesek sáncot ásnak, fát vágnak, füvet nyírnak, kaput festenek, kukoricásban kapálnak, ablakot pucolnak, szőnyeget porolnak, meszelnek, szénát raknak. Az unitárius egyház Gondviselés Segélyszervezete háromszéki fiókegysége második Segédkezek kalákatáborában mindez természetes. Tegnap a fiatalok néhány csoportja egy Erdővidéken kívüli helyszínen segédkezett, az egy hete árvíz sújtotta Kökösbácsteleken takarítottak (fotó) a még mindig iszap lepte házakban, udvarokon.
Cristi Moldovean házát csak traktorral vagy terepjáróval lehet megközelíteni, náluk a mosógépet és a gáztűzhelyet is ellepte a víz annak ellenére, hogy a 2008-ban épített háznak elővigyázatosságból magas az alapja, mert az 1984-es árvízkor az a terület teljesen víz alá került. A kétgyermekes családfő látszólag túl van az első kétségbeesésen, de az biztos, hogy lakásuk még sokáig lakhatatlan. Két gyermeküket a faluban élő rokonoknál helyezték el, amíg nem szabadulnak meg az iszaptól, nem hozhatják vissza őket – magyarázza. Abból ítélve, ahogy most kinéz portájuk, erre hetek, hónapok múlva kerülhet sor, nincs talpalatnyi hely, ahol gumicsizma nélkül lehetne járni.
Ennek a családnak majdnem mindene odaveszett
Ennél a háznál egy homoródalmási lánycsoport tevékenykedett tegnap, de nem sokat tudtak tenni, mert a család személyes holmijait nem rendezhették, az udvaron pedig nehéz volt az iszapban eligazodni, mi a használható és mi a használhatatlanná vált tárgy. Mihály Bíborka érkezésünkkor társaival együtt a kerítésre teregette az iszap- és víz áztatta szőnyegeket, azt mondta, a tavalyi Segédkezek táborban érezte meg, hogy milyen jó segíteni, ezért vesz részt idén is, amit pedig Bácsteleken lát, nagyon megrázza, mert a bajba jutott embereknek nagyon sok mindene odaveszett.
Tegnap délután egy másik csoportot szintén sokkolt egy erdőfülei vak asszony helyzete, akinél néhány évvel ezelőtt, egy hasonló segélyakció alkalmával lemeszelték a falakat, és most szinte fekete volt. Ebédet vittek neki, majd nekiláttak a munkának.
A második alkalommal megszervezett Segédkezek regionális kalákatábor célja a rászorulók közvetlen segítése és a közösségi szolidaritás évszázados hagyományának, a kalákának a népszerűsítése – mondta lapunknak Bartha Alpár kökösi unitárius lelkész, táborszervező. Úgy véli, a fiatalok önkéntességre nevelése legalább annyira fontos, mint a rászorulók segítése, és a kaláka erre is jó alkalom. Ezt a napokban megérezhetik Nagyajtán, Bölönben, Kökösbácsteleken, Erdőfülén, Köpecen, Ürmösön és Középajtán, ahol ötvennégy fiatal – köztük egy tizenöt főnyi vargyasi csapat – végez gondviselő segélyszolgálatot.
