A főváros második hídjaként épült meg a Szent Margit híd 1876-ban. Szerették már akkor is, hiszen dalokban, versekben szerepel; ma is mindannyian úgy érezzük, fontos tartozéka Budapestnek, és nem csak azért, mert két körutat vagy éppen Pestet és Budát köti össze, nem beszélve a Margitszigetről, hanem mert valahogy lelke van, kecses formájával gyönyörűen simul a városképbe, sőt, része a városnak.

A híd története egyúttal az ország története is. Törvény szögezte le 1870-ben, hogy szükség van egy második Duna-híd építésére is a Lánchíd mellé. Akkor ugyan vitatták, hogy a Fővám téri vagy a Szent István körutat (akkor Lipót körutat) Budával összekötő készüljön-e előbb, a vitát a Közmunkatanács döntötte el az utóbbi javára. A kiírt nemzetközi pályázaton — hiszen Magyarországnak akkor még nem volt hídépítési hagyománya — Ernest Gouin francia mérnök nyert, és francia vállalat, a Societé de Construction des Battignoles végezhette a kivitelezést, sőt, az anyagokat is Franciaországból hozták. Szinte hihetetlen, hogy öt év alatt elkészült; költsége ötmillió forint volt. A híd a szigetet körülvevő Duna összefolyásában épült meg, 150 fokos szögben találkozik a két szárny egy szélesebb pilléren, amelyre 1900-ban csatlakoztatták a szigeti szárnyhidat. Ritkán szentelünk figyelmet a pilléreket díszítő szobroknak, amelyeket Thabard francia szobrász alkotott. A közlekedés fejlődése szükségessé tette, hogy kiszélesítsék ― ez 1936-ban meg is történt. 1944-ben a németek felrobbantották, 1947―48-ban újjáépült, 1948. augusztus 1-jén adták át a forgalomnak. Harminc év telt el egy részleges felújításig, és napjainkra elodázhatatlanná vált a teljes rekonstrukció.

A híd a főváros tulajdonában van, ezért itt született a döntés, amely szerint megkezdődik a hídszerkezetek megerősítése a műemléki követelményeknek megfelelően, a megsemmisült vagy megrongálódott részek helyreállításával együtt. Előzetes számítások szerint az átépítés mintegy 12 milliárd forintba kerül, amelynek a felét uniós pályázaton kívánja elnyerni a fővárosi önkormányzat. A felújítás terveinek elkészítésére a magyarországi hidak építésében, rekonstrukciójában nagy gyakorlatot szerzett Fővárosi Mérnöki Tervező Zrt. (FOMTERV) kapott megbízást. A részletekről Németh Tamás tartószerkezeti és hidász vezető tervezőt kérdeztük:

― A teljes felújítást egy konzorcium végzi. Három fő feladatot kell megoldani: a forgalomfejlesztést, a híd bizonyos korlátok között történő szélesítését és a műemlék-rekonstrukciót. A sziget miatt a folyó áramlási irányai nem a folyó tengelyével párhuzamosak, hanem összetartanak. Így kellett annak idején a pilléreket is kialakítani, ezért nem egyenes a híd; a középső pillér már eleve úgy készült, hogy később összeköttetés létesülhessen a Margitszigettel. A tervezés során folyamatosan egyeztettünk a műemlék-felügyelőséggel.

― Mi marad az eredeti tervek szerint, és mi változik?

― A fő tartórészek megmaradnak, ki kell cserélni a pályalemezt. Három méterrel szélesebb lesz. Az északi oldalon mind az úttesttől, mind a járdától elválasztva kétirányú kerékpárút létesül, amely mindkét oldalon a rakparti kerékpárúthoz csatlakozik. A két villamosvágány közé kerül a felső vezetéket tartó oszlopsor, amely esztétikus, biztonságos és korhű lesz, hasonlóan az új közvilágítási oszlopokhoz. A pilléreket díszítő nyolcméteres alakok pótlása, illetve restaurálása is megtörténik. A gyalogosok aluljárók nélkül juthatnak a körutakra. Az aluljáróknak új funkciót keresnek. A szigetnél viszont nem marad meg az aluljáró, mert geometriai okokból nem fér el.

― Vagyis forgalmi lámpa állítja meg meghatározott időközönként az autósokat. Nem okoz ez majd teljes ,,dugót" mind a Szent István, mind a Margit körúton?

― Alapvetően új közlekedési koncepció az, amelyben az elsődleges a közösségi közlekedés, kerékpáros közlekedés és az esélyegyenlőség. Bár valóban elvesz ez a megoldás valamennyit a közlekedőktől, az elkészült forgalomtechnikai vizsgálat azt mutatta, hogy csúcsforgalom idején amúgy is áll a közlekedés, amikor pedig folyamatos a közlekedés, a zöldhullámhoz igazítható ez is. Csak egy szűk időszakban csökkenti a lámpa a híd áteresztőképességét.

― Milyen színű lesz a híd?

― Régen nem készültek színes fotók, az eredeti szerkezet belső oldala kékeszöld. Zichy Mihály Arany János Hídavatás című verséhez készített illusztrációja ugyan híven adja vissza a híd képét, ám színét nem. Csók Istvánnak a felújításkor alkotott festményén vörös a Margit híd, nyilván, a mínium színe az. A jelenlegi sárga véleményünk szerint bevált, ilyen lesz ismét.

Várhatóan 2008. október végén, november elején hirdetik meg a tender alapján a kivitelezőt, 2009. januárjában zárják le az autók elől a hidat úgy, hogy a villamos- és buszközlekedés, valamint a gyalogosforgalom mindvégig megmarad, ahogy a hajók közlekedésének sem lesz akadálya. Az újbóli forgalomba helyezés 2010 májusában várható.

Az építés óta 132 év telt el, a híd lassan a mi öreg hölgyünk lett, mint Párizsnak az Eiffel-torony. Ez a jelentős alkotás része a világörökség rangot elért budapesti Duna-partnak, így talán még a franciák számára is fontos lehet, hogy a műemléki helyreállításban esetleg ismét közreműködjenek.

Hajós Anna