A tanári példakép húzóerő, éppen ezért csak olyan pedagógusoknak lenne helye a tanügyben, akik elhivatottak, tartásuk, megjelenésük, következetességük, karizmatikusságuk okán erre alkalmasak – fogalmazott Kiss Imre megyei főtanfelügyelő tegnap a Brassai Lászlóval, a Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadás Központ pszichológusával közösen tartott tájékoztatón, ahol bemutatták a nemrég zárult tanév második felében készített felmérés eredményét, amelynek célja a középiskolás és szakiskolás végzősök jövőképének feltérképezése volt.
Az érettségivel végződő négyéves elméleti és szakközépiskola 1095 végzőséből 848-an (77,5%) válaszoltak a szakemberek által összeállított kérdőív kérdéseire, a hároméves szakiskolában pedig a 459 XI. osztályos tanulóból 341-en (74,3%) töltötték ki az űrlapokat. A felmérést készítők három területre fókuszáltak: milyen tapasztalatai voltak a diáknak az elmúlt négy, illetve három tanév alatt, mennyire elégedettek az iskolával (a megkérdezés még tanév idején történt), milyen a jövőképük.
A múltat illetően a kérdésekre adott válaszokból kiderült, a középiskolai diákok 8 százalékának, a szakiskolai végzősök közel 32 százalékának volt tanári példaképe, előbbiek 12,8 százaléka, utóbbiak 80 százaléka gondolja azt, hogy hasznos dolgokat tanult, és a tanultak felkészítették az életre, a megítélés ellenben különbözik a két oktatási típusban, mivel a szakiskolában a gyakorlati tudás a fontos.
Különbség van a kedvenc és a példakép tanár között, előbbire a diákok 70–80 százaléka válaszolta, hogy van neki kedvence.
Az iskolával minden második végzős elégedett volt, általában a diákok fele bizakodó a jövőt tekintve, a középiskolások tizede már tanév közben jelezte, hogy nem vesz részt az érettségin, de aki vizsgázik, 70–80 százalékban szeretne továbbtanulni. A szakiskolások 15 százalékának nincs terve a jövőre vonatkozóan, tízből egy-kettő továbbtanulna, a munkát vállalók egyharmada külföldön keresné boldogulását.
Az egyetemre készülők eléggé tájékozottak a választott szak tekintetében, arról is érdeklődnek, hogy milyenek az elhelyezkedési lehetőségek, de abban már kevésbé bíznak, hogy tanulmányaik elvégzése után sikerül-e a szakmában munkát találniuk. Meglepő eredmény született a karrier fontossága tekintetében: a lányok 60 százalékának fontos, míg a fiúk közül tízből négyen válaszoltak pozitívan erre a kérdésre.
Az eleve adott tehetség egy bizonyos területen, a családi hagyomány, a hírnévre vágyás nem befolyásolja túlságosan a fiatalok jövőképét, annál inkább a kereset, a szakma érdekessége a vonzó körükben.
A többségnek van elképzelése, hogy hol szeretne elhelyezkedni a középiskolai, illetve egyetemi tanulmányok elvégzése után, egyötödük nem tudja. Egészségügyben 12 százalék vállalna munkát, tanügyben, gazdasági téren, informatikában, médiában, mezőgazdaságban 4–5 százalék, céget alapítana – elsősorban külföldön – 7 százalék, a többi sok más szakma között oszlik meg. Összességében a közép- és felsőfokú végzettségűek csupán 54 százaléka maradna itthon, a többiek külföldön keresnének munkát.
A szakiskola tekintetében Kiss Imre elmondta, hogy az ide jelentkezők kis aránya választ tudatosan adott szakmát, a többinek második, harmadik opciója az a szak, ahova bejut, és az évek során vagy megszereti azt a szakmát, amelyet véletlenszerűen kell tanulnia, vagy nem, és három év után szinte felének sem az a szándéka, hogy azon a területen keresse a boldogulását, amelyet tanult.
A pályaválasztásra vonatkozóan Brassai László szerint az önbizalom fejlesztése többet ér, mint az, hogy a diák már az iskolapadban feltétlenül célt keressen. Úgy véli, sokkal célravezetőbb lenne, ha a tanárok azzal foglalkoznának, magukat úgy jelenítsék meg, hogy a diákokkal összhangban legyenek, mint azzal, hogy a tananyagot naprakészen kövessék. Hozzátette, ez a pedagógia nevelési része, de természetesen az is fontos, hogy megtanítsák a tananyagot és diákjaik vizsgahelyzetben teljesítsenek.
A főtanfelügyelő elmondta, A tanári példakép a végzős diákok jövőképének kötőszövete című felmérésből egyértelműen kiderült, a tanár személyisége meghatározó, a pedagógusi példakép húzóerő, éppen ezért nagyon nagy a felelőssége azoknak, akik ezt a hivatást választják.
