Találkoztunk, emlékeztünk, hálát adtunk, hogy 66 év után is együtt lehetünk. Hányan vagyunk és milyen sokan immáron túl az élet határán? Szeretném megosztani e panaszokkal teljes időben, hogy van miért hálával tartoznunk megtartó Atyánknak, van öröm is a szívünkben. Soraimat csak bevezetőnek szánom ahhoz a beszédhez, amelyet olyan szépen megírt és felolvasott Botos Ferenc barátunk. Íme:
„Szeretett osztálytársak!
Fogadják szívből jövő üdvözletünket a szervezőbizottság részéről a 66. érettségi találkozó alkalmából. Eltelt egy embertöltő, és megérhettük ezt a napot is. A tudomány, a technika, a társadalom halad tovább. A fejlődés, a találmányok, a megvalósítások elképzelhetetlenek, de egyet nem tudtak megoldani, és nem is fogják soha – megállítani az időt. Ez mutatja, hogy az emberi tudomány, az emberi élet véges. Nincs megállás, számunkra sem. Csak mi valami kiváltságot élvezünk a Mindenhatótól, hogy még élünk, mozgunk, gondolkodunk, barátkozunk. Gondoljátok meg, hogy ez milyen szép ajándék számunkra. Ezért hálánkat fejezzük ki gondviselő Urunknak!
Kedves barátaim!
Az elmúlt esztendőben, a két találkozó közötti időszakban újabb három osztálytársunkat kellett elbúcsúztatnunk örökre: Boér Vilmát múlt év augusztusában, Ráduly Emilt ez év januárjában és Apor Máriát áprilisban. Egyperces néma csenddel áldozzunk emléküknek!
Eddig összesen 92 osztálytársat tartunk nyilván, akik örökre eltávoztak és nem érhették meg a mai napot. Az egykori 149 végzős diákból még 57-en élünk. Kívánok mindannyiunknak jó egészséget!
Városunk az elmúlt évek alatt sokat változott. A hozzánk oly közel álló Korzó, ahol a délutáni kimenőkön találkozhattunk, udvarolhattunk, ma megújult, reneszánszát éli a járda melletti, gömbölyű lombkoronájú fáival, napernyős útszéli szórakozóhelyeivel, hónap végi kézművesvásáraival és elég gyakori nagyszínpados kulturális rendezvényeivel.
Amiért annak idején börtönbüntetés is járt, most ezen a nagy téren ünnepelheti a sokezres tömeg minden évben március 15-ét. Az ünnepély olyan méltóságteljes, hogy a román média is csodálatát fejezi ki az ott tapasztalt hatalmas tömeg fegyelmezett viselkedéséről.
De nem ez az egyetlen hely. Városunknak van ma egy sok-sok éven át megálmodott futballcsapata, a Sepsi OSK, amely tavaly bejutott az első osztályba, és ott sikerült megvetnie a lábát. Természetesen ez magával hozta a stadion felújítását, modernizálását is. A megnövelt férőhelyek száma ma már mégsem elég. A mérkőzéseken sok ezer szurkoló biztatja és viszi győzelemre csapatát. Ezt a tömeget és annak civilizált viselkedését nem győzi eléggé dicsérni a román média! A közben történt incidensek a fekete erők művei, akik minden áron gyűlöletet, ellentétet akarnak szítani, elvadult nacionalista eszmék hordozói, akiknek egy demokratikus társadalomban nincs keresnivalójuk.
Van hatalmas sportarénánk is, ahol megünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját, ahol élvezhettük a Budapesti Operaház gyönyörű előadásait, rangos sporteseményeket, többek közt városunk női kosárlabdacsapatának országos bajnoki és kupagyőzelmeit is.
Modern strandunkra ide jár a fél Brassó üdülni. Már nem járunk az Oltra fürödni, mint régen. Felújított utcák, épülő új házak szépítik városunk arculatát.
A jövőre nézve tervben van a Multitrans közszállítási vállalat új telephelyének, garázsainak építése a szépmezői ipari zónában. Egy teljesen új városrész, kulturális központ épül majd új színházépülettel a jelenlegi garázsok helyén. A piac helyén modern vásárcsarnok lesz. Modern új stadion is épül nagyobb befogadóképességgel.
Mindezeket szeretnénk mi is megérni. Persze ez relatív vágyakozás.
Mit kívánjak nektek ezen találkozó alkalmával? Örüljetek az életnek. Mozogjatok minél többet, legyetek aktívak, ne uralkodjon el rajtatok a lemondás, az apátia. Ne gondoljatok állandóan a betegségetekre (mert az van mindannyiunknak), ne ellenőrizzétek állandóan magatokat, ne szedjetek kilószámra mindenféle gyógyszereket, főleg antibiotikumot ne, csak azt, ami orvosilag föltétlen szükséges. Legyetek optimisták, vegyetek részt a társadalmi életben, de őrizkedjetek mindenféle politikától, mert ez életünk megrontója, legnagyobb ellensége. Föl a fejet, nézzetek előre, bízzatok a jövőben, és ne feledjétek, hogy van egy Istenünk, aki mindannyiunk fölött uralkodik, és neki ezért hálával tartozunk!
Erőt, egészséget, örömet, boldogságot! Találkozzunk jövőben is!”
Mit lehetne ehhez hozzátenni? Áldja meg az Isten a mi közös jövendőnket.
Incze Sándor véndiák
