A szardíniai Smaragd-part luxusától távol, a sziget belsejében, ahol a lakosok nagy része kecske- és birkapásztor, a Könyvbarátok egyesülete naponta ötezer látogatót tudott beszervezni. Azon a helyen, ahol nemrég még banditák garázdálkodtak, ahol a vérbosszú és az emberrablás hagyomány volt ― innen származott az 1960-as évek hírhedt, a helyiek által mégis egyfajta modern Robin Hoodnak tekintett betyárja, Graziano Mesina ―, ahol a gránit szürkeségébe csak a házakon virító muskátlik hoznak színt, idén 30 szerző, kiadó, illusztrátor, fotós, rendező, színész élvezte a helyiek csodálatos vendégszeretetét.

Minden rendezvényt Antonio Pigliaru helyi antropológus 1959-ben írt művének felolvasásával kezdenek. Pigliaru ebben azokat a törvényeket írta le, amelyek itt évszázadokig uralkodtak. ,,Te megsértesz, én ezért bosszút állok. ― Ha ellopod a tejet adó kecskét, amely családomat táplálja, megöllek." A bosszú volt a pásztorok etikai rendszerének vezérelve.

A fesztivál csúcspontja volt két neves bíró vitája. Az egyik annak idején az Aldo Moro-üggyel foglalkozott, a másik a ,,Tiszta kezek"-perben bíráskodott, amely maga alá temette az 1990-es évek elején az akkori politikai elitet, kezdve Bettino Craxi volt miniszterelnökkel. Az ország helyzetéről, a mostani, a jogállamiságot fenyegető politikusi tervekről fejtették ki véleményüket. Bármilyen meglepő, a gavói fesztivál az eladott könyvek számát tekintve a világ hatodik könyvvásárává nőtte ki magát.