Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nem hivatalos hírirodája négy dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. A jelentések elérhetők a Transindex Adatbank rovatában.
Legalább három személyt súlyosan bántalmaztak a kolozsvári Securitatén
A kolozsvári titkos rendőrség által 1985. július 5–12. között foganatosított vizsgálat során Felméri József és Papp István helyi lakosokat többször fizikailag is bántalmazták. A napi, átlagban mintegy 10–10 órán át tartó vallatásokon a román szervek egy, immáron második éve tartó, ún. „állampolgári jogvédő akciót” kívántak kinyomozni és természetesen fölszámolni. Az akció szervezői eddig már több száz levelet küldtek szét, amelyekben felhívták a lakosság figyelmét az őket megillető emberi és állampolgári jogokra, valamint ismertették a jogsértések elleni törvényes fellépés lehetőségeit is. Az akció szervezői arra is kitértek, hogy mekkora jelentősége van az ún. Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsához eljuttatott jogvédő panaszoknak.
Július 12-én a Securitate egyelőre lezártnak tekintette a vizsgálatot. A kihallgatott személyekkel közölték, hogy „a verést csak figyelmeztetésnek szánták”, és szigorúan megtiltották nekik, hogy a történtekről bárkit is informáljanak.
Az említett eseményekkel párhuzamosan Gergelyné Tőkés Erzsébet tanárnő lakásán az állambiztonság egyik különítménye házkutatást tartott. Egyelőre nem értesültünk arról, hogy a házkutatás kapcsolatban állt-e a kihallgatásokkal, és arról sincsenek értesüléseink, hogy vajon Tőkés Erzsébetet vallatta-e a román állambiztonság.
(1985/50. sz. jelentés – 1985. július. 14.)
Új káderlapok a felsőfokú végzettséggel rendelkező értelmiségiekről
A nyár folyamán folyamatosan felújítják minden egyetemet és főiskolát végzett román állampolgár káderlapját. Az új káderlapok – amelyek alkalmasak lesznek a számítógépes feldolgozásra – kiemelt helyen foglalkoznak az egyén politikai-ideológiai beállítottságával, nemzeti hovatartozásával, valamint a külföldi (esetleg rokoni) kapcsolatokkal. A káderlapok két érdekes új, illetve felújított szempontot is tartalmaznak. Egyrészt tisztázni kell rajtuk az egyén származását (munkás, paraszt, értelmiségi), másrészt a Probleme de cadre (vagyis a funkcióbetöltés mérvadó szempontjai) rovatban fel kell tüntetni, milyen esetleges párt- és állami funkciót betöltő rokonsággal rendelkezik az illető.
(1987/81. sz. jelentés –1987. július 14.)
Marosvásárhelyen megszűnt a magyar nyelvű gyógyszerészképzés
A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet gyógyszerészeti szakán teljes egészében megszűnt a magyar nyelvű oktatás. A fakultás még alkalmazásban maradt magyar munkatársainak megtiltották, hogy munkahelyükön anyanyelvüket használják; közülük többeket a közeljövőben elbocsátanak.
A főiskola dékáni hivatalában hírügynökségünk munkatársával azt közölték, hogy az orvosi fakultáson egyelőre még lesznek magyar nyelvű előadások, de tervezik, hogy a szakot átadják a hadseregnek, és azt követően Marosvásárhelyen kizárólag katonai orvosi képzés fog folyni. Mindehhez természetesen már aligha kell hozzátenni, hogy csakis szigorúan román szempontok alapján kiválogatott hallgatók számára.
(1986/46. sz. jelentés – 1986. július 15.)
Az erdélyi friss diplomások mintegy kétharmadát Erdélyen kívüli állások elfogadására kényszerítik
Az erdélyi egyetemeken és főiskolákon az 1987/88-as tanévben diplomázottak mintegy kétharmadát a tanügyminisztérium érvényben lévő titkos rendelete alapján Erdélyen túli területekre helyezik ki. Jellemzésül néhány konkrétum: a kolozsvári egyetemeken és főiskolákon a ’87/88-as tanévben filológia, filozófia, történelem, kémia–fizika, matematika, fizika, építészet, automatizálás és szervetlen kémia szakon 951-en végeztek, akik elenyésző kivétellel erdélyiek. A 951 főből 689-et helyeztek Óromániába.
A magyar anyanyelvűek arányaira egyelőre nincsenek pontos adatok. Ez a hosszú évek óta tartó tanügyi politika azonban elsősorban a magyarokat sújtja, mert egyrészt nem magyar környezetbe kerülnek, másrészt őket sokkal nagyobb arányban helyezik óromániai területekre, mint az erdélyi románokat. Az Erdélyben maradhatók közül alig van tanár, Hargita, Kovászna, Maros, Bihar megyébe pedig egyáltalán nem helyeztek magyar nemzetiségű tanárt. A tizenhét frissen végzett magyar nyelv és irodalom szakos tanár közül csak öt maradhatott Erdélyben, s közülük csak egy taníthat magyart. Ugyanakkor nagy számban helyeznek Bukarestben, Iași-ban és más óromániai egyetemeken végzett románokat Erdélybe. Akik nem fogadják el a kihelyezést, azok nem kaphatnak állást, s egyéb retorziókra is számíthatnak.
(1988/42. sz. jelentés – 1988. július 15.)
