Egyelőre ugyanis a nagy többség, mely erősebb félként felkarolhatná az őshonos nemzeti kisebbségeket, úgy irtózik e szókapcsolattól, mint ördög a tömjénfüsttől. Nem csupán mifelénk, országhatáron belül, de Európában is. Erre utalnak Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosának szavai is, aki Magyarországot képviselve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) konferenciáján a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak erősítését, bővítését szorgalmazta.
Az kevésbé meglepő, hogy Románia és Szlovákia el sem ismeri a nemzeti kisebbségek kollektív jogait, mint ahogy az sem váratlan fejlemény, hogy a rendezvényen az ukrán nagykövet támadta a magyar alkotmány ama rendelkezését, mely szerint Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarokért. Hiszen jól látszik, állami szintre emelkedett és aggasztó méretet öltött az ukrán nacionalizmus, és e dohos politikának nem csupán a kárpátaljai magyarok az elszenvedői. Ám Kalmár Ferenc ama közlése, mely szerint az EBESZ – melyet a világ legnagyobb biztonsági szervezetének tekintenek – konferenciáján „több résztvevő kifogásolta a kettős állampolgárság tömeges megadását, valamint azt, hogy a kisebbségek nem integrálódnak a többségi társadalomba”, döbbenetet kelt.
E gondolatot ugyanis nem valamelyik kelet-közép-európai diktátor fogalmazta meg a nyolcvanas években, a nemzeti kisebbségek bedarálásán buzgólkodva, hanem most, európai politikusok egyeztetésén hangzott el. Persze, jó lenne tudni, mit szeretnének e nézet képviselői, mi boldogítaná őket, miként azt is, hogy látják, Európa őshonos nemzeti kisebbségei hogyan integrálódhatnának a többségi társadalmakba elképzeléseik szerint eredményesen és végérvényesen?
Miközben Európa illetékesei az integráció lehetőségeit értelmezgetik, az előbb említett többségi nemzetek politikusai mindent megtesznek azért, hogy a kommunizmus idejéből átmentett asszimilációs törekvéseik tovább éljenek. Kalmár Ferenc nem véletlenül pontosított: a nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet, ugyanakkor szóvá tette, hogy az európai intézmények szemet hunynak például a történelemtanítás kényes kérdése fölött. Összegzésként pedig megjegyezte, jó, hogy áttekintették az elmúlt évtizedet, ám „a továbblépés lehetősége egyelőre nem látszik”...
Nem látszik, mert Európa vezető politikusainak többségét alig érdekli az őshonos nemzeti kisebbségek sorsa. Más közösségek jövője foglalkoztatja őket, s bár emberi a felebaráti törődés, a messziről érkezettek sorsa miatti aggodalom, az mégis megmagyarázhatatlan, miként hagyható szó nélkül, hogy alattomosan elsorvasztják a magyar nyelvű orvosképzést Marosvásárhelyen.