Dragnea a vakáció után kidolgozta a kft. eladásának szabályait: a tárgyalási bizottság kizárólag a beosztottjaiból állt, a privatizációra kiválasztott eljárás pedig teljesen átláthatatlan volt, ugyanis minden ajánlattevő szabadon folytathatott titkos tárgyalásokat a bizottsággal. Így aztán a Tel Drum vállalat 2002. április 8-án Marian Fişcuci, Liviu Dragnea barátja és volt iskolatársa tulajdonába került. Fişcuci csak 8 milliárd lejt fizetett egy olyan cégért, melynek tulajdonában földterületek, épületek, gépek voltak és – közvetve – az a 10 milliárd, melyet a megyei tanács éppen felvett hitelként a megyei utak felújítására.
Rögtön a privatizálás után óriási szerződések kezdtek özönleni közpénzből a Tel Drum felé, a cég hirtelen nyereségessé vált, az eladást követő első évben pedig megnégyszerezte árbevételét.
Hamis végzettségek és nemlétező kitüntetések
Miközben ilyen nagy lenyúlásokat hajtott végre strómanokon keresztül, Dragnea gondoskodott arról, hogy a mintaszerű politikus képét építse fel magáról: aki csak a közösség javával törődik, hozzáértő, minden téren felkészült. Mindenféle oklevelek és kitüntetések jelentek meg az életrajzában, melyek célja fenntartani a látszatot: egy Olaszországban kijárt közigazgatási iskola, egy tanfolyam a Nemzeti Védelmi Főiskolán (CNA), egy menedzsmenti és közigazgatási egyetemi végzettség az Ökológiai Egyetemtől.
E keménypapírra írt és lepecsételt oklevelek mögött mindenféle trükkök lapultak meg, melyekkel a hiszékenyeket akarták elkápráztatni: az olaszországi közigazgatási iskola valójában egy kéthetes kurzus volt, melyet az olasz belügyminisztérium tartott több romániai megyei vezetőnek. A Nemzeti Védelmi Főiskola egy felületes tanfolyam, amit az idők folyamán nagyjából az összes politikus kipipált, párttól függetlenül. A menedzsment és közigazgatási egyetemi oklevél pedig olyan csalás volt, melyet aztán Dragnea utólag törölt is az életrajzából. Valójában egyetlen napot sem töltött el az iskolában, mert az állítólagos egyetem egy oklevélgyár része volt, amely sorsa vizsgálatokba és ítéletekbe fulladt.
Silviu Mina Dobronăuţeanu, az alexandriai Alexandru Ghica Tudományegyetem alapítója állt a hálózat mögött. Bár az egyetem nem volt akkreditálva és felszámolás alatt állt, a Dobronăuţeanu által vezetett hálózat néhány ezer euróért osztogatta a tanulmányi okleveleket, és azzal biztosította magának a védelmet, hogy az ügyfelei között rendőrök és politikusok is voltak. A csalást 2009-ben leplezték le, amikor az ügyészek szimatolni kezdtek, a sajtó pedig megírta, hogy Liviu Dragnea és más befolyásos teleormani személyek megpróbálták megakadályozni a vizsgálatot. Dragnea akkor elismerte, hogy mind ő, mind felesége, Bombonica Silviu Mina Dobronăuţeanu fantomegyetemére jártak, de nem kívánt más kommentárt hozzáfűzni.
Dobronăuţeanut később három év letöltendő börtönre ítélték, az eredeti ügyből pedig több másikat választottak le, melyek közül az egyik szerint meg kell semmisíteni bizonyos okiratokat (oklevelek, igazolások, tanulmányi nyilvántartások), melyek olyan személyek birtokában vannak, akik Dobronăuţeanu egyetemére jártak. Ezen ügyek egyikében, melyekbe a bíróságon be tudtunk tekinteni, Liviu Dragnea neve is megjelenik, esetében a végzettség törlését kérik az ügyészek, arra hivatkozva, hogy meghamisították a tanulmányi nyilvántartást. E tanulmányi nyilvántartások szerint Dragnea állítólag 1999-ben beiratkozott az Alexandru Ghica Tudományegyetem könyvelési és ügyviteli informatika karára, nappali tagozatra, négyéves képzésre. Három évet végzett el Alexandrián, majd áthelyeztette magát a bukaresti Ökológiai Tudományegyetemre, ahol befejezte a tanulmányait (2003).

Dragnea, a tökéletes diák
Az ügyészek által összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy ez a tanulmányi állapot nem valódi, és a legvalószínűbb módon, utólag vetették papírra. Erre az a legerősebb bizonyíték, hogy az Alexandru Ghica Tudományegyetemet 2000-ben hozták létre, tehát Liviu Dragnea nem kezdhette el ott 1999-ben a tanulmányait. A nyomozók előtt tett tanúvallomásában maga Dragnea is zavarosan fogalmazott azzal kapcsolatosan, hogy melyik évben kezdte el az egyetemet, összetévesztve azt a végzés évével: „Nem emlékszem pontosan, de 2003-ban vagy 2004-ben beiratkoztam egy könyvelési profilú karra Alexandriában, melynek Alexandru Ghica volt a neve.” Ugyanebben a tanúvallomásban azt állította, hogy a négy év befejezése után már nem diplomázott le, „mert elértem a célomat, vagyis az ismeretek felhalmozását”.
Abban az időszakban, amikor Teleorman Megye Tanácsának elnöke volt, Dragnea feltüntette életrajzában ezeket a tanulmányokat, de aztán ezek eltűntek, miután vizsgálat kezdődött az oklevélgyár ügyében. Nem ez az egyetlen példája a gyanús kombinációknak, melyekkel
megpróbálta nagyítani képességeit.
Az életrajzában a tanulmányok mellett olyan kitüntetések is megjelentek, mint a „2003. évi kiválósági Oscar” (ezt a kitüntetést teleormani személyiségeknek adományozzák, és éppen Liviu Dragnea hozta létre kormánymegbízottként), de az amerikai Florida állam Leon megyéjének tiszteletbeli polgára cím is, melyet 2001-ben kapott meg „az egyesült államokbeli helyi közigazgatás megismerését szolgáló nemzetközi misszió sikeréhez való hozzájárulásért”.
Megkerestük a Leon megyei kormányzatot, hogy többet is megtudjunk erről a kitüntetésről. Azt válaszolták, hogy a Leon County Government sohasem adományozott ilyenfajta kitüntetést. Tovább kérdezősködtünk, azt gondolva, hogy Liviu Dragnea talán valamilyen különleges oklevelet kapott, amely azért nem tartozik a tiszteletbeli polgárság kategóriába. Leon megye közösségi kapcsolatokért felelős adminisztrátorának válasza: „Keresést indítottunk a hivatalos bejegyzések digitalizált archívumában, mely az 1945. január 1-jétől a mai napig terjedő időszakot öleli át, de semmilyen eredmény nem érkezett a »Liviu Dragnea« kifejezésre”.
A teleormaniak ura
A kormánymegbízottként és megyeitanács-elnökként eltöltött egy-egy mandátum után Liviu Dragnea már Teleorman megye teljhatalmú ura volt: bizalmi emberei vezették az összes intézményt, bizottságot és szakigazgatóságot, a megyei polgármesterek vakon hallgattak rá és követték, üzletelő barátai kapták meg a megyei költségvetésből megvalósuló összes fontos szerződést, életrajza oly sok emberi és szakmai ered­ménnyel gazdagodott, hogy szinte a Gond­viselés ajándékának tűnt megjelenése ennek a szegény megyének az élén.
Születés- vagy névnapjai alkalmával a beosztottai, az igazgatóktól kezdve az egyszerű alkalmazottakig, egész oldalakat vásároltak meg az újságokban, hogy felköszöntsék azt, aki ennyi­re ügyesen vezette őket.  
A sajtó is szinte teljes mértékben a lábainál hevert, de Liviu Dragnea megdolgozott azért, hogy minden úgy legyen, ahogy kell. A Teleormanul újság, a megye legrégebbi és legfontosabb kiadványa még mindig fenntartásokkal viszonyult hozzá, a dicsőítő cikkek a megyei elnökkel szemben kritikus anyagokkal keveredtek. Ezek egyikében kedvezőtlenül írtak Liviu Dragneáról, miután úgy döntött, a megyei tanács költségvetéséből vesz egy több mint 35 000 eurós Jeep Grand Cherokee-t. Az újságírók azt kérdezgették, vajon „Teleorman megye gazdasága kezd magához térni, ha már ilyen gépkocsikat engedhetünk meg magunknak?” Az újság egyik fényképésze elment a megyei tanács parkolójába, hogy lefényképezze a gépkocsit, de ott bántalmazta az intézmény sofőrje.
Úgy tűnik, Dragneát nagyon zavarta a botrány: azzal vádolta a lapot, hogy az ügyet mesterségesen felfújta és tendenciózusan mutatta be, a bántalmazott fényképészt pedig az átmenetben eltévelyedett paparazzónak nevezte. Aztán arról biztosította a teleormaniakat, hogy megfontoltan fogják használni a pénzükből megvásárolt Jeepet: „A terepjáró a közös gépkocsiállomány része, és mivel erős és biztonságos jármű, a megyei tanácsosok, valamint az intézmény vezetői fogják használni a hazai és külföldi útjaik során, hivatalos küldöttségek fogadása alkalmával vagy a szokványos gépkocsik számára nehezebben járható terepeken.” De Liviu Dragnea nem elégedett meg helyesbítésekkel. Azt akarta, hogy ilyenfajta cikkek ne ismétlődhessenek meg.
A Teleormanul újságot Gheorghe Filip vezette (aki már 1969 óta a szerkesztőség tagja volt), és a lap rögtön a forradalom után végrehajtott MEBO típusú privatizációval az alkalmazottak tulajdonába került.

Liviu Dragneának Teleorman Megye Tanácsának elnökeként kanyargós kapcsolata volt a helyi sajtóval.
A jelenleg nyugdíjas Gheorghe Filip (73 éves) azt mondja, Liviu Dragnea mindent elkövetett azért, hogy maga alá gyűrje az újságot: „Nem tűrte, hogy bárki rosszat írjon róla, főleg azután, hogy a megyei tanács elnöke lett. Állandóan a nyakamra járt, hogy tőkeemeléssel bevásárolja magát a Teleormanulba. Tudtam, hogy ha Dragnea akárcsak egyetlen lejjel is bekerül, véget ért minden szerkesztési szabadság, így ellenálltam. Megmondtam neki, nem akarom, hogy az emberek úgy értelmezzék ezt a tőkeemelést, hogy az újság ki van téve a megyei tanács kénye-kedvének. Azt mondta: »Nem, uram, mert senki sem fogja megtudni, hogy benne vagyok. Hozok valakit Bukarestről, hogy ezzel foglalkozzon«. Egy strómant akart hozni, ahogy általában szokta. Végül, mikor látta, hogy nem tud meggyőzni, talált valakit a szerkesztőségben, akivel együtt tudott működni, és ellenem fordított minden alkalmazottat. 2008-ban távozásra kényszerültem, és azután az újság egyetlen rossz szót sem írt Dragneáról.”
A Teleormanul újság esete csak egy példa. A megyében nem volt semmi, ami felett Liviu Dragnea ne akarta volna megszerezni és ne szerezte volna meg az ellenőrzést. 2004-ben és 2008-ban gond nélkül nyerte el a megyeitanács-elnöki tisztséget, azoknak a tanácsosoknak a többségi szavazatával, akiket aztán megjutalmazott. A központban egyre erősebb volt a párton belüli helyzete, 2010-ben pedig az SZDP főtitkára lett. Értett hozzá, hogy azt támogassa, akit támogatni kell, és azt árulja el, akit el kell árulni: Adrian Năstasét támogatta Ion Iliescuval szemben. Mircea Geoanăt Adrian Năstaséval szemben. Victor Pontát Mircea Geoană rovására, és aztán saját magát ültette az elnöki székbe, miután megbuktatta Victor Pontát.
2012-ben, a Teleorman megye élén eltöltött 16 év után (egy mandátum a kormánymegbízotti hivatalban és három mandátum a megyei tanácsban) Liviu Dragnea a leghűségesebb beosztottjainak adta át a hatalmat.
Egy szegény és fejletlen megyét hagyott hátra, és elment, hogy a legmagasabb szintű tisztségeket töltse be az ország élén. A folytatást már ismerik.
 

MIHAI  VOINEA,  CRISTIAN  DELCEA (RECORDER/FŐTÉR)