Az elmúlt napokban Máramaros után a moldvai megyékben is katasztrofálisan alakult az árvízhelyzet. A Prut és a Szeret mentén falvakat öntött el az ár… Bákó megyében a Szeret mentén fekvő Străluceşti község teljes egészében víz alá került. A lakókat ki kellett telepíteni, de ez is nehezen ment, az elején mintha az elkeseredett, reményt vesztett emberek (életük munkáját látva pocsékba menni) nem vették volna komolyan a veszélyt (?). Amikor azonban tetőzött az ár, már a bárkákkal cirkáló mentőalakulatoknak a háztetőkről kellett összeszedniük a veszélyeztetetteket. Felvetődik a kérdés: miért is nem akarják elhagyni az emberek otthonaikat? A válasz egyértelmű: attól félnek, hogy az ilyenkor készen álló bandák az éj leple alatt kifosztják házaikat, ahogyan az néhány éve, a nagy bánsági árvizek idején is történt, noha a község polgármestere mindenkit megnyugtatott, ne féljenek, éjszaka is járőrök cirkálnak az elárasztott házak között…
A lakók egy része így sem ment be az iskolákig, ahol éjjeli menedékhelyeket alakítottak ki számukra, hanem a falu mellett, a még szárazon lévő mezőn várakoztak kétségbeesetten… Mindenesetre a katasztrófa hírére megmozdult az ország, a kitelepítésekben a rendőrség is részt vett.
Nehezítette az árvízvédelmiek munkáját ama tény is, hogy nem építették meg az elmúlt esztendők embert próbáló, nagy árvizei után tervezett gátakat, védőműveket. Teljesen világos, hogy nem késhet tovább immár a két nagy moldvai folyó, a Szeret és a Prut szabályozása sem. A román fél az ukrán hatóságokat is hibáztatja, mivel nem közölték időben, hogy mekkora árhullám közeledik. Katasztrofális a helyzet Ukrajnában is, már huszonhatra nőtt a halottak száma. Éppen ezért a gátakon megjelenő és a katasztrófa sújtotta, kiábrándult emberekkel párbeszédet folytató Băsescu államfő kijelentette: felesleges az ukránokból csinálni bűnbakot, a Szeret és a Prut szabályozását, a védőművek kiépítését nekünk kell megoldanunk, és teljesen világos, hogy a ,,tüneti kezelések" immár nem segítenek.
A román kormány gyorssegélyeket, 800, 500, illetőleg 300 lejt oszt ki a károsultak között. Tăriceanu miniszterelnök mindent megígért, s közben arról beszélt, hogy Románia előtt perspektívák állanak az unióban, merjünk nagyok lenni, hangsúlyozta, méltóak ama szerephez, amely Romániára vár. Nagyok elsősorban akkor tudnánk lenni — nem tudjuk, ez a helyzet volt-e a legalkalmasabb mindezek kinyilatkoztatására —, ha végre szabályoznánk folyóinkat, hiszen évről évre annyiba kerül a ,,tüneti kezelés", nem is beszélve az emberi áldozatokról, ami már teljes mértékben indokolja ezt.
