Farcádi Botond
Szinte tapintani lehetett az aggodalmat, a jó szándékú tenni akarást Tusványoson a kézdivásárhelyi bebörtönzött fiatalok helyzetéről szóló beszélgetésen. Szinte hallani lehetett a bilincs kattanását, amikor a bezárt kézdivásárhelyi fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán hozzátartozói vallottak az általuk megélt tapasztalatokról, a fiatalok támogatásáért indított petíció aláírásáért kisebb sort kellett kiállni, a meghívott közéleti vezetők, politikusok, jogvédő egyesületek, civil és ifjúsági szervezetek képviselői, jogász szakértők közösen próbáltak megoldást, kiutat keresni, biztató szavakat találni.
S bár a tervezett lépések Bukarestben, Budapesten, Strasbourgban a reményt táplálhatják, valódi eredményre, az igazság feltárására alighanem sokat kell még várni, a koncepciós eljárás kiötlőinek felelősségre vonása, elszámoltatása pedig egyelőre igen-igen távolinak tűnik Romániában. Ott, ahol 2018-ban, közel három évtizeddel a Ceaușescu-rezsim bukása után bebizonyosodott, hogy a diktátor szelleme él, a Securitaténak talán csak a neve változott, módszereit ma is alkalmazzák, de még a nacionálkommunista, szekurista rezsimre jellemző koncepciós eljárásoktól sem riadnak vissza.
A székelyföldi terrorügy annyira abszurd, hogy talán még fel sem fogtuk valójában annak a súlyát, ami történt: hogy ártatlan embereket koholt vádak alapján, bizonyítékok és bűncselekmény hiányában bilincsre zártak, súlyos börtönévekre ítéltek. Igen, ez ma megtörténhet Romániában, és nem dől össze a világ. A román közvélemény elégedetten nyugtázza, hogy a „terroristák” megkapták méltó büntetésüket. A romániai jogállamiságot féltő nyugati nagyhatalmak a korrupcióellenes harc miatt aggódva szemet hunynak a titkosszolgálatok és az ügyészség túlkapásai fölött. Az erdélyi magyar közösség reakciója gyenge, noha valamiféle magyar összefogás létrejött az ügyben, és az elit egy része kétségbeesetten keresi a megoldást, ám kezüket a szent és sérthetetlen román igazságszolgáltatás ítélete köti gúzsba. A közéleti vezetők egy másik része azonban valahogy inkább megúszná az ügyet, másról beszél – vannak még jogsérelmeink bőven –, menekülni látszik a kérdések, a számonkérés, a felelősség elől, ódzkodik a radikálisabb lépésektől.
Pedig a bilincs kattanásánál aligha van erőteljesebb üzenet, amely a román államhatalom magyarok iránti viszonyulását és a hazai jogállamiság jelenlegi állapotát tükrözi. Igen, ma Romániában bárkit bilincsbe verhetnek. Igen, ma bárkit bezárhatnak. És meg is teszik ezt, habozás nélkül, ha érdekeik ezt kívánják, ha üzenni akarnak az erdélyi magyarságnak, ha példát akarnak statuálni, ha el akarják lehetetleníteni a székelyföldi autonómiamozgalmat.
Ha engedjük.
