Bár az idei nyár nem az, mint amivel az elmúlt évek megszoktattak, azért néha akad néhány derűs, napos vagy legalábbis száraz időszak, amikor kinn lehetünk a szabadban. Ilyenkor kézenfekvő, hogy családi, baráti találkozóinkat, ünnepeinket, együttlétünket a teraszon, a kertben, vízparton, erdőszélen üljük meg, kerti mulatságot vagy pikniket szervezzünk.
Az előre betervezett eseményt jó, ha idejekorán elkezdjük előkészíteni, hogy a házigazdák a kezdésre ne legyenek kifacsartak, idegesek, feszültek. Fontos, hogy többé-kevésbé pontosan tudjuk, hányan fognak eljönni. Ezért jó megoldás a meghívó, amelyre visszajelzést kérünk. A mai világban megoldhatjuk ezt okos kütyükkel is, de stílusosabb, elegánsabb, ha valódi, kézzel fogható meghívót készítünk (ebbe belevonhatjuk a gyermekeket is).
Ha már megvan a helyszín, elsősorban a berendezésére kell gondolnunk, a dekorációt kell megterveznünk. Könnyebb dolgunk van, ha mondjuk a házunk teraszán vagy esetleg a kerti filagóriában készülünk társaságot fogadni, s már adott a kerti bútorzat, ebben az esetben csak a kiegészítőket kell beszereznünk. Amennyiben nincs elég bútorunk, vagy az adottságokhoz képest nagyobb társaságot hívtunk, akkor lép akcióba a képzelőerő, a rögtönzőkészség.
Nagyobb társaságnak alkalmas ülőhelyeket és asztalokat állíthatunk össze például raklapokból vagy ládákból.
Ebben az esetben fontosak a párnák, takarók, amelyekkel kényelmessé, látványában izgalmassá tehetjük a helyszínt. Estére a világítást megoldhatjuk mécsesekkel, üvegedényekbe – például befőttesüvegekbe – helyezett gyertyákkal, amelyek állhatnak az asztalokon is, de fel is függeszthetjük a bokrok, fák ágaira. Az étkészlethiányt is megoldhatjuk frappáns ötletekkel, ha éppen nem elég az, amennyi a konyhában van. Bizonyos ételeket tálalhatunk akár zöld leveleken is, persze, csak olyan növényén, amelyről biztosan tudjuk, hogy nem mérgező, de leveleket használhatunk például poháralátétnek is. Az egyszer használatos poharak helyett lehet kisebb befőttesüvegeket tenni (az egyik internetes oldalon jó ötletet láttam, amivel kiválthatók az amúgy nagyon hasznos fedeles limonádéspoharak: a befőttesüveg tetejére muffinpapírt tettek lefelé fordítva, hogy megakadályozzák a bogarak, darazsak hozzáférését az italhoz, műanyag szívószál helyett pedig alkalmazhatjuk az egyik sepsiszentgyörgyi vendéglátóhely ötletét, tehetünk makaróniszálat – igaz, ezt nem ajánlatos folyamatosan az italban tartani, mert elázik). A természetben való piknikezéshez egyszerűbb a „berendezés”: takarókra, összecsukható kempingszékekre, -asztalokra van szükségünk, nincs gondunk a dekorációra.
Ha már tudjuk a helyszínt, megterveztük a berendezést, a terítéket, összeállíthatjuk a menüt is. Ez pedig attól függ, milyen jellegű a rendezvényünk: elegáns kerti parti, egyszerűbb sütögetés, grillezés vagy netán bográcsozás. Az étel-ital előkészítése is tervezéssel, listaírással kezdődik: mit is akarunk készíteni, mennyit, mikorra. És áttekintjük, hogy mit lehet előre elkészíteni, hogy ha megérkeztek a vendégek, ne kelljen túl sokat várniuk a harapnivalókra. Ha például bográcsozni készülünk, azt elkezdhetjük főzni még a vendégsereg érkezése előtt, az sem baj, ha közben elkészül, könnyen fel lehet majd melegíteni. A grillezett húsokkal nem készülhetünk ennyire előre, viszont az előző napi előkészítés kötelező: szeleteljük, fűszerezzük, pácoljuk a húst, még a nyársakat is felfűzhetjük, ha úgy akarjuk elkészíteni az ételt. Grillezett húsok mellé legjobban saláta illik, a hozzávalókat is jóval a vendégek érkezése előtt megmoshatjuk, leszáríthatjuk, darabolhatjuk, de az összeállítással várjunk a tálalás előttig. Vegetáriánus vendégeinknek sajtot grillezhetünk. A főétel előtt éhségűző falatkákat, előételeket tálalunk. A zöldségkrémeket, mártogatókat szintén elkészíthetjük előzetesen, majd hűtőben tarthatjuk a felhasználásig. Tálaláskor friss kenyeret, nyers zöldségeket adunk hozzájuk. Étkezés után desszert dukál, ami ilyenkor lehet sörbet vagy behűtött gyümölcssaláta idénygyümölcsökből. Ezeket is előre elkészíthetjük, de ne felejtsünk el citromlevet csepegtetni a gyümölcsökre, hogy ne barnuljanak meg. Nyáron az italok is könnyebbek, akkor igazán jók, ha jól be vannak hűtve. Ki-ki ízlése, szokásai szerint ihat bort, sört, de kerti partin nagyon jól megy a koktél, bólé is. A legjobb szabály, hogy ne tervezzünk be túl sokféle ételt, ne terheljük túl se magunkat a sok munkával, se a vendégeket a túl sokféle eledellel, nagyon jól megteszi egyféle főétel, egyféle desszert.
A magyarok kedvelt szabadtéri időtöltése a bográcsozás, amely társas, közösségi tevékenység, az egész társaság, család részt vesz benne.
A bogrács fémből készült szabadtéri főzőedény, amelyet a szabad tűz fölé függesztenek fel, és egytálétel készül benne. Elterjedése a lovas nomád kultúrákhoz köthető, elődje a cserépüst. A szó eredete török: a bakrac rézüstöt jelent. A bográcsételeknek se szeri, se száma. Lényegében minden bográcsszakácsnak, minden társaságnak megvan a maga receptje, a variációk végtelenek. A bográcspörkölt elkészítése a tűzrakással kezdődik. Amikor már jó parázs van, akkor helyezzük föléje a bográcsot, és kezdjük el a főzést. Az első teendő a zsiradék belehelyezése, az az igazi, ha szalonnaszeleteket olvasztunk ki, amikor kiolvad belőlük a zsiradék, kiszedjük, félretesszük a szalonnapörcöt, amely tálaláskor felhasználható díszítéshez, de az éhesebbek akár előételként is elfogyaszthatják. A zsiradékon az apróra vágott hagymát aranybarnára pároljuk, majd rászórjuk a pirospaprikát és összekeverjük. Vigyázni kell, nehogy megégjen, de azért legyen ideje, hogy a zamatát, színét kiadja (ezt már a konyhából tudja minden háziasszony). Ekkor jön a felkockázott hús (lehet marha, disznó, birka, csülök, de akár vaddisznó, szarvas, ami éppen van), ami lehűti a masszát. Óvatosan kevergetjük, amíg a hús kifehéredik, engedjük, hogy szaftot eresszen, majd lassú tűzön hagyjuk puhulni. Beletesszük a só egy részét, babérlevelet, fokhagymát. Amikor a szaft már sűrűsödik, akkor kerül bele a felkockázott paradicsom, időnként, amikor szükséges, pótoljuk az elpárolgott vizet. Ha a hús már majdnem kész, akkor adjuk hozzá a felkockázott krumplit, további fűszereket (borsot, köményt, majoránnát, egyebeket ízlés szerint), utánasózzuk, és jöhet a bor is. Óvatosan kevergetjük, nehogy összetörjük a krumplit. Amikor a bográcsot levesszük a tűzről, kb. negyedóráig hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek, csak azután kezdjük tálalni.
Mostanában kedvelt időtöltés a grillezés is, ami lényegében azt jelenti, hogy az ételt nyárson, rácson vagy rostélyon megsütjük.
Grillezni sokféleképpen lehet, a mai elektromos kütyük idején akár a konyhai asztalon is. Az igazi azonban mégis a kerti grillezés, amikor az étel parázs fölött készül el, a faszén füstje kölcsönöz neki különleges zamatot (az egyik tanács szerint például szórhatunk friss rozmaringot a parázsra, ami mediterrán ízt kölcsönöz a grillezett húsnak és a zöldségeknek). Grillezni nem könnyű, érteni kell hozzá, ezért talán jó, ha az első alkalomra mindjárt nem hívunk vendégeket. Általában a férfiak imádnak grillezni, s hamar megszerzik a tapasztalatot, ami hozzájárul ahhoz, hogy a felszolgált hús puha, zamatos és nem kiszáradt, rágós legyen, vagy netán félig nyers maradjon. Itt most nem térünk ki a szükséges eszközökre, sokféle kapható, aki belevág, az tájékozódik róluk.
A grillezés előkészítésénél fontos a pácolás. Az előkészített húst a sütés előtt legalább egy órával, de a legjobb, ha egy nappal korábban bepácoljuk, vagyis fűszeres keverékben áztatjuk. Pác sokféle lehet, készülhet csípős, édes változatban is. Most a Femina mézes-mustáros pácreceptjét közöljük, amely alkalmas mind a csirke, mind a vörös húsok előkészítéséhez. Nyolc személynek készülő hússzeletek pácolásához a következő mennyiségekre lesz szükségünk: 4 evőkanál erősebb mustár, 2 evőkanál méz, 4 ek. extra szűz olívaolaj, 1 kávéskanál őrölt bors, 3 gerezd fokhagyma, 2 csipet só. A hozzávalókat összekeverjük egy tálban, majd belehelyezzük a hússzeleteket (esetleg időnként meg is forgathatjuk, hogy minden szeletet egyformán érjen a pác). Ha sütés közben kevés mustárral elkevert mézzel kenegetjük a húst, az íze még különlegesebb lesz, és szép, piros kérget is kap.
Grillezni zöldségeket is lehet. Az előzőleg fűszerezett (sózni csak utólag ajánlatos) ételeket elkészíthetjük fóliába csomagolva is (ebben az esetben arra kell vigyáznunk, hogy savas ételeket, például paradicsomot, almát ne csomagoljunk alufóliába, mert az reakcióba léphet az alumíniummal). Környezetbarát, alternatív megoldás, ha az ételeket zöld levelekbe csomagolva készítjük el, erre alkalmas pl. a káposzta- vagy szőlőlevél. A túl kemény leveleket előzőleg blansírozzuk, hogy hajlékonnyá váljanak. Egy másik változat a nyárson való sütögetés, a falatkákat – húsokat és zöldségeket – váltakozva nyársra húzzuk, és úgy helyezzük a grillrácsra sülni.
Ha izgalmas, színes, mégis egyszerű terülj-terülj asztalkámat szeretnénk, vagy a grillpartit akarjuk feldobni, kínáljunk minél több mártogatószószt – ajánlja a Mindmegette.
A krémes dipek és a pikáns salsák nyers és sült zöldségek, sajtok, grillezett húsok, halak mellé is tökéletesek. Már az ókorból maradtak fenn források, amelyek bizonyítják: a nagy civilizációk lakói előszeretettel fogyasztottak mindenféle szószokat. Apicius szakácskönyvében éppúgy lehet különböző fajtáikkal találkozni, mint a középkori, újkori munkákban. Az is kétségtelen, hogy a szószok legszélesebb választékát a francia konyha nagymesterei ismertették meg a világgal. A 20. század vége felé kezdett igazán teret hódítani világszerte a szószok egy könnyedebb típusa is, a mártogatószószok. Ezeket alapvetően az különbözteti meg a „klasszikus mártásoktól”, hogy nem az étellel együtt tálalják, hanem külön edényben vagy edényekben kapnak helyet az asztalon, és gyakorlatilag bármit lehet mártogatni: hasábokra vágott friss zöldségeket, chipset, grissinit, kekszeket. Ezek egyik típusa a dip, amelynek elnevezése az angol dipping sauce (szó szerint: mártogatószósz) rövidítéséből terjedt el. Megszámlálhatatlan variációjuk létezik, jellegzetességük, hogy krémesek. Rendszerint tejföl, tejszín, majonéz, natúr sajtkrém, mascarpone, tehéntúró, juhtúró vagy épp szezámkrém, esetleg pürésített hüvelyesek (főtt bab vagy csicseriborsó) képezi az alapjukat. Dip lehet a zöldfűszerekkel, sóval krémesre kevert tejföl éppúgy, mint a mi híres körözöttünk, amelyet szinte minden házban másként készítenek.
Az avokádókrémek, padlizsánkrémek széles tábora, de a humusz vagy bármilyen csicseriborsó alapú krém is tökéletes mártogató. Ezek fűszerezése oly sokféle lehet, hogy szinte mindennap elkészíthetjük valamilyen formában. Kínálhatunk mártogatóként majonéz alapú tartármártást is akár többféle zöldfűszerrel vagy egészen finomra aprított csemegeuborkával ízesítve. A mártogatószószok másik nagy csoportjába tartoznak a salsák. A salsa spanyolul mártást jelent, és általában a mexikói konyha mártogatóit értik alatta, de nem kizárólag. Jelentős részüknek paradicsom képezi az alapját, és rendszerint igen pikánsak. A csípős fűszerezés általában jellemzi őket, de vannak kifejezetten savanykásak is, amelyeket citromlével vagy ecettel ízesítenek. A salsák nem homogének, összetevőiket finomra vágják vagy apróra kockázzák. A leggyakoribb salsahozzávalók: a friss paradicsom, a hagyma (akár többféle is), az uborka és valamilyen erős paprika. A salsák is külön tálakban vagy tálkákban kerülnek az asztalra. Húsok és zöldségfélék kísérői egyaránt lehetnek.
