Az örökmozgó terei – bár egy sort sem írt bele Bodó Barna – szintézise a felköszöntött életének – mondta a könyv ötletgazda-szerkesztője, Bakk Miklós. Ismertette, a szerzői gárda sokszínű: akadémikusok, pályatársak, volt tanítványai adták össze különféle tematikájú írásaikat, ezeket egy életinterjú egészíti ki. A könyv első része Bodó Barna temesvárivá válására reflektál, második része az erdélyiség kérdéskörét járja körül, a harmadik pedig a Bolyai-egyetem témáját tárgyalja.

Az ünnepelt életútját Toró T. Tibor elevenítette fel. A sepsiszentgyörgyi születésű Bodó Barna – kényszerűségből – fizikusi pályát választott, aztán a temesvári egyetem elvégzése után olyan pályára került, amely akkoriban azért volt izgalmas, mert úgy kellett írni, hogy a sorok között is olvasni lehessen. A rendszerváltás után őt is elragadta a közéleti szerepvállalás, újságíróból politikussá vált, az RMDSZ politikai alelnöke lett, de ott is feszegette a kereteket – addig, ameddig kirakták a szervezetből, sőt, a párt olyannyira elengedte a kezét, hogy nem kapott valami igazgatói vagy osztályvezetői állást sem, mondta Toró.

Az örök újrakezdő hát elindulhatott végre az egyetemi pályán, Temesváron és Kolozsváron egyszerre tanított, míg utóbbi helyről is – a Bolyai Kezdeményező Bizottságban vállalt szerepe miatt – el nem távolították.

Így került végül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre, vált az egyetem főállású oktatójává, majd tiszteletbeli professzorává. Magamentő beszédében aztán Bodó Barna elmondta, életútja nem volt víg menetelés, de minden „eltávolítása” hasznára vált, hiszen ezek nélkül nem találhatta volna meg hivatását. A tiszteletkötetet meg közössége nagy adományának tartja, egyfajta fogódzónak, amely „segít felmérni mindazt, ami megtörtént”.