Egyetlen nap alatt, július 30-án három olyan esemény történt, ami úgy harminc évvel veti vissza Romániát, a legsötétebb diktatúra idejébe.
Az első inkább színes, pikáns kis hírnek tűnik: egy trágár szövegű rendszámtábla ellen teljes gőzzel felvonult a rendőrség, és tulajdonosát nem csupán a táblák, illetve a hajtási jogosítvány elkobzásával bünteti, hanem börtönnel is fenyegeti. Egy illetlen szóért ez erős túlzás, csakhogy a sértés címzettje az egykori sérthetetlen Román Kommunista Párt utódja, a Szociáldemokrata Párt, amely nem híve, csak elszenvedője a véleményszabadságnak. Bizonyos mértékig. És amikor a vezér megálljt parancsol, a politikailag azóta is alárendelt rendőrség nem kapkod az emberi jogok kiáltványa után, hanem törvénykövetést mímelve két hét alatt nagy nehezen kiás egy régi szabályt, amely szerint a rendszámtáblán számoknak is lenniük kell. Látszatnak megteszi, hiszen úgyis mindenki tudja, miről van szó: arról, hogy aki bírálni mer, azt orrba, sőt, lehetőleg láncra verik.
És még tapsolnia is kell hozzá. Pártunk és kormányunk Hargita megyei helytartója, Jean-Adrian Andrei prefektus ugyanis kötelezővé teszi az állami ünnepeken való jelenlétet az intézményvezetőknek, és írásbeli magyarázatot kér a hiányzóktól. Miért nem mindjárt orvosi igazolást? És hány alkalmazottját vigye magával az igazgató? A fehér inget már a június 9-ei nagygyűlésen előírták, piros rózsát is kell tűzni? Nem magyaráznak ártó szándékot a tüskéibe? A tábla milyen szövegű legyen az augusztus 23-a helyett bevezetett parádékon? Jó lesz az Éljen Dragnea elvtárs, a nép hőn szeretett fia!?
De most már az Éljen Iohannis! feliratokat is kezdhetik gyártani azok, akik a Ceauşescu-korszakot sírják vissza. Európai értékrendjét fennen hangoztató államelnökünk ugyanis alkotmányossági óvást emelt egy olyan törvénytervezet ellen, amely egy uniós kisebbségvédelmi keretegyezményből átvett rendelkezéssel megtiltaná a közigazgatási egységek etnikai összetételének felülről irányított módosítását. Nagyapáink korában a közösség beleegyezése nélkül nem lehetett beköltözni egy szász településre, e szászok egyik utolsó képviselője pedig épp az önrendelkezésre hivatkozva adna szabadságot a kisebbségi arányok – például Székelyföld feldarabolásával elérhető – feloldásához. És hogy félre ne értsük, tegnap szinte minden kisebbségi jogot megtámadott.
Ezek után már csak üres hőzöngés, hogy Traian Băsescu – aki Iohannishoz hasonlóan a magyarok szavazatainak is köszönheti, hogy államelnök lett és az is maradt – a székely zászlók miatt is eljárást indítana. Le van maradva, kapitány úr, már sok szimbólumpert elvesztettünk ebben az eredeti román demokráciában.
A diktatúrák egyébként ritkán kezdőnek a rendszer megváltozására vonatkozó bejelentéssel. Általában arról értesítenek bennünket, polgárokat, hogy nemzeti értékeinket, népi demokráciánkat és hasonlókat védenek a hatalmon levők. Aztán arra ébredünk, hogy a viccekért, versekért is bezárják azt, aki nem menetel velük.