Amint Ürmösi-Incze Hunor lapunknak elmondta, az árkosi néptánctábor megszervezésének ötlete onnan jött, hogy szeptembertől a feleségével táncot tanítanak az árkosi iskolában, és több olyan helybéli gyerek is megkereste őket, aki Sepsiszentgyörgyre jár iskolába, hogy ő is szeretne táncot tanulni. Mivel év közben nem tudtak plusz táncórákat tartani, eldöntötték:  táborral kárpótolják őket. Elsősorban az anyagiak, de a fogyasztóvédők esetleges ellenőrzései miatt is nappali rendezvényként zajlott a tábor, a gyerekek délelőtt és délután napi nyolc órában tanulták a táncot, de otthon aludtak, reggeliztek és ebédeltek. A szervező-oktató ismertette: szatmári táncot tanultak, és olyan jó társaság verődött össze, hogy novemberben ezt a csapatot viszik majd a népzene- és néptánctalálkozóra. Mint megtudtuk, a rendezvény szinte nulla költségvetésből állt össze, ami csakis úgy volt lehetséges, hogy az unitárius egyház, több helyi vállalkozó és magánszemély is melléjük állt, munkával, élelemmel, infrastruktúrával, amiért nagyon hálásak.

Ürmösi-Incze Hunor hangsúlyozta: a táncon kívül általános magyar kultúrát, történelmet, helyi értékeket, szokásokat is igyekeztek átadni a gyerekeknek, például éjjeli zenét is adtak a táborozók hozzátartozóinak.

„Kallós Zoli bácsival mi is azt valljuk, hogy magyarságunkat nemcsak génjeink vagy anyanyelvünk hordozza, hanem mozgáskultúránk is, és ezek közül mindháromnak fontos szerepe van abban, hogy teljes életet éljünk. Éppen ezért mi életformaként szeretnénk megszerettetni a magyar gyermekekkel a táncot, nem egy félórás műsor betanítása a fő célunk” – fogalmazott.

Az unitárius gyermektáborról Bíró Attila unitárius lelkipásztor számolt be lapunknak, akitől megtudhattuk: ez a 2015 óta működő összejövetel elsősorban azoknak a gyerekeknek szól, akiknek szülei nem tudják megengedni maguknak, hogy a tengeren nyaraljanak vagy más táborokba küldjék őket, ezért megpróbálnak minden jelentkezőt befogadni. Idén 130 gyermek vett részt, a szervező egyházközségek fiataljai mellett Kőröspatakról, Kolozsvárról, Bukarestből, Botfaluból, Oklándról, Vargyasról, Kököből, Fotosmartonosról és más településekről is, a visszajáró és új vendégek között pedig nemcsak unitárius felekezetű gyerekek voltak.

A lelkész elmondta: általában vallásos témák köré szokták felépíteni a táborban zajló tevékenységeket, amin idén nem kellett sokat gondolkodni, hisz a vallásszabadság 450. évfordulója kézenfekvő volt. A vallásszabadság és általában a szabadság témája volt tehát a tábor központi gondolata, melyet elméleti és gyakorlati szempontból is megpróbáltak körüljárni különböző játékok segítségével, melyek időjárástól és korosztálytól függően változtak, a táborban ugyanis 4–5 évesektől 14 éves korig bárki jelentkezhetett.  Minimális költségvetés mellett a szervezés nagyon komoly munkát igényel, mégis belevágnak évről évre, mert a lelkipásztor szerint a tábor gyülekezetépítő tevékenység, ahol a gyerekkel együtt általában a nagy testvér és a szülő is kiveszi részét a foglalkozásokból.

Árkosról legalább 200 embert szólít meg közvetlenül a rendezvény, közvetetten pedig még többet, ami olyan, mintha mindennap lakodalmat szerveznének, ahol reggel héttől késő estig legalább tíz asszony dolgozik a konyhában, de az apukák is besegítenek, egyesek munkával, mások adományokkal stb.

„Nagy öröm, nagy sikerélmény volt számunkra ez a tábor, amit szeretnénk megosztani a nagyvilággal, külön köszönetet mondva mindenkinek, aki valamilyen formában bekapcsolódott a szervezőmunkába” – mondta Bíró Attila lelkipásztor, hozzátéve: egyre ritkább manapság, ha valaki képes halasztani a saját munkáját, csakhogy a közösségért tegyen valamit, ezért nagyon hálás az árkosiaknak.