A kormányfő, aki 2008 augusztusában Oroszország elnöke volt, úgy véli, el lehetett volna kerülni a háborút, ha Miheil Szaakasvili akkori grúz elnök nem tanúsított volna felelőtlen, erkölcstelen, bűnözői magatartást. A probléma gyökerét abban nevezte meg, hogy a Tbiliszi által a kilencvenes években meghozott döntéseket sem Abháziában, sem Dél-Oszétiában nem fogadták el, ami miatt orosz békefenntartókat kellett vezényelni a szakadár területekre.

Medvegyev azt hangoztatta, hogy Grúzia „békére kényszerítése” után Abházia és Dél-Oszétia szuverenitásának elismerésére a tartós béke és a stabilitás miatt volt szükség. „Ezek olyan önálló területi egységek, olyan államok, amelyekkel szerződéseink vannak arról, hogy katonai kontingenst telepítünk oda, ez világos, és senki nem fog ellenük tenni” – mondta. Számításba véve, hogy Grúzia élén akkor olyan, pszichikai értelemben kiegyensúlyozatlan ember állt, mint Miheil Szaakasvili, más lehetőség egyszerűen nem volt. Lehet, hogy ha Tbilisziben más vezetés lett volna, lehetett volna valamiről tárgyalni – tette hozzá.

Medvegyev elmondta: azért állította le az orosz tankokat Tbiliszi előtt, mert a cél nem Grúzia szétverése vagy Szaakasvili kivégzése, hanem a grúz csapatok kiverése Chinvaliból, a rendteremtés és az erőszak elszabadulásának megelőzése volt. Emlékeztetett rá, hogy a dél-oszétiai konfliktus okait vizsgáló, Heidi Tagliavini svájci diplomata vezette független nemzetközi bizottság megállapította: a háborút grúz katonai támadás indította el. (A dokumentum egyébként több tucat oldalon sorolta, hogy Oroszország hogyan sértette meg a nemzetközi jogot a konfliktus előtt, alatt és azt követően.)

Medvegyev abszolút felelőtlennek nevezte a NATO szándékát, hogy Grúziát felvegye tagjai közé. Rámutatott, hogy az országnak rendezetlen területi konfliktusa van: amíg Tbiliszi saját területeként, addig Moszkva baráti államként tekint a szakadár területekre, amelyekben bázisai vannak. Ez szörnyű konfliktust provokálhat ki. Nem világos, hogy erre miért lenne szükség – figyelmeztetett.

Úgy vélekedett, hogy a két szakadár köztársaság orosz elismerése nem határozza meg örökre Oroszország és Grúzia kapcsolatait. Kifejezte Moszkva készségét a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására és a viszony normalizálására.

A dél-oszétiai háború 2008. augusztus 7-én tört ki, amikor Moszkva katonai erővel lépett fel Tbiliszi ellen, miután Grúzia megpróbálta fegyverrel visszahódítani a szakadár Dél-Oszétiát. Utóbbi a konfliktus nyomán, Grúzia egy másik szakadár területével, Abháziával együtt önhatalmúlag kinyilvánította függetlenségét. Ezt Oroszországon kívül alig néhány ország ismerte el.