A Romániában hónapok óta folyó, vérre menő hatalmi harc intenzitását jelzi, hogy a felek egymás politikai megsemmisítésére törekednek, kevesebbel nem érik be. A szociáldemokrata pártvezér Iohannisnak címzett fenyegetése – mely szerint feljelentést tehetnek ellene hazaárulás miatt – tulajdonképpen a legkevésbé sem váratlan, hétről hétre, napról napra süllyed ugyanis a színvonala ennek a hatalmi harcnak, s ne legyenek illúzióink: ha nehéz is elképzelni, bizonyára van még lennebb.

Kezdődött azzal, hogy Dragneaék tavaly az éjszaka leple alatt sürgősségi kormányrendelettel próbálták ellenőrzésük alá vonni az igazságszolgáltatást, de volt már itt tüntetés, majd ellentüntetés, bűnügyi vizsgálat a kormány ellen, alapfokú ítélet a kormánypárt elnöke ellen, színfalak mögötti és nyílt fenyegetőzés, zsarolás, óvás, alkotmányossági, intézményi és személyes konfliktus, alpári kormányellenes kampány, útszéli replika, gyerekesnek tőnő, nevetséges marakodás és hatalmi önkény.

S mert e politikai dzsihádot sértetlenül alighanem lehetetlen megúszni, jutott az erdélyi magyarságnak a háborús sebekből. Az ellenzéki pártok egymással versenyeznek magyarellenességben, erre pedig ráerősít a média egy része is. Az államelnök minden, a nemzeti kisebbségeknek kedvező törvénymódosítást megóvott az alkotmánybíróságon, újabban pedig attól sem riadt vissza, hogy másfél évtizede érvényben levő szerzett jogokat kérdőjelezzen meg. Leállt a visszaszolgáltatás, koncepciós perhez hasonlítható eljárás végén terrorizmus vádjával börtönbe zártak két kézdivásárhelyi fiatalt – a látható és láthatatlan állam közötti háborúban járulékos veszteségnek ez is bőven sok.

Ami pedig a hazaárulást illeti, Liviu Dragneának a maga módján akár igaza is lehet. Kijelentése talán csak annyiban szorul kiegészítésre, hogy amennyire áruló Klaus Iohannis, éppen annyira az Liviu Dragnea és többségében dilettánsokból álló bábkormánya is, élén a miniszterelnökkel, hiszen ők is mérhetetlen károkat okoznak az országnak már csak azzal, hogy nem mondanak le. Ugyanígy a hazaárulók közé sorolhatjuk az összes ellenzéki pártvezért, akik lassan annak reményétől is megfosztanak, hogy lehet még jobb vezetése is ennek az országnak. És a sor folytatható a korrupcióellenes harcot politikai leszámolásokra is használó volt főügyésszel, a mindent uralni akaró, titkos protokollumokat kötő volt és jelenlegi titkosszolgálati vezetőkkel, az obskúrus erők mögé felsorakozó, a tudomány helyett inkább történelmi és etnikumközi összeesküvés-elméletekben jeleskedő Román Tudományos Akadémia vezetőivel – az egész megújulni, a nacionalista-szekurista reflexeket levetkőzni képtelen román elittel...