Kuti János
Miniszterelnök asszonyunk az államkassza egyenlegét olyan figyelmesen követi, mint jó háziasszony a konyhapénz elköltését. Ha túl sok pénz folyik be egy háztartásba, mint víz a nyári záporok után, vagy az ember (asszony) nem költi el fölös pénzét, mert például a család nem akar üdülni menni, esetleg csökken a gáz ára, és megmarad némi picula, azt feltétlenül újra kell osztani. Ilyesmi történt most is az állami költségvetéssel. Bár ezt költségvetés-kiegészítésnek nevezik, és csak egyik zsebből a másikba teszik-veszik a pénzt.
Az államelnöki hivatal most azért panaszkodik, hogy mélyen a zsebükbe nyúltak, arra hivatkozva, hogy nem költötték el eddig a számukra kiutalt pénzt. A sok rosszmájú máris azt szavalja, hogy a kormány elveszi a pénzt a hatalom kritizálóitól, és a speciális nyugdíjak kifizetésére költi, az államfüggő közalkalmazottaknak adja, valamint az alárendelt helyi adminisztrációknak, fizetésemelésekre és más választási ajándékozásra pocsékolja majdani szavazatszerzési célzattal.
Iohannis gondosan és spórlósan bánt a neki szánt pénzzel, és rosszul járt. (De ő csak ne sírjon, vegye úgy, hogy elorzott pénze hazafias célokra, többek közt a Nemzet Katedrálisának építésére megy el.) Az elnök a nyáron még szabadságon sem volt, hogy több pénz maradjon a nehezebb időkre a hivatal kasszájában. Nyakunkon az ősz és a szeptember 17–18-ára tervezett Három Tenger Kezdeményezés csúcstalálkozójának megszervezése, ahová az Európai Bizottság elnöke, 12 közép- és délkelet-európai ország vezetője, bankok vezérei hivatalosak, és amelynek keretében egy 600 fős üzletember-találkozó is lenne, de a végén még le fogunk bőgni, mert nem tudjuk illendően megpezsgőztetni őket. Ugyanakkor nem leszünk képesek megfelelően felkészülni Románia 2019-es uniós elnökségére sem, mert ugyebár bármivel nem lehet piros tojást festeni.
Közben pénzügyminiszterünk elkezdte mondogatni, hogy a minimálbérnek csak az állami vállatoknál kellene kötelezőnek lennie, a magáncégeknél nem. Arra gondolhatott, hogy mivel nagy a munkaerőhiány a magáncégeknél, a fizetéseket – hogy alkalmazottakat fogjanak – úgy megemelik, hogy tiszta felesleges lesz érvényben tartani a kötelező minimálbér-szabályozást, hiszen olyan országokban sincs, mint Ausztria, Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia, Izland. Hát hiányzik nekünk, hogy csak akkora legyen a minimálbér, mint Luxemburgban, ahol az potom 1999 euró? Erre az elképzelésre Lia Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter helyből, csípőből tüzelt, mondván: ez márpedig nincs benne a kormányprogramban.
A kormány sok jó gazdasági ötlettel állt már elő, aminek következtében többek közt a magánszektorban dolgozó mintegy 1,2 millió munkavállaló fizetése csökkent. De a fizetésemeléseket is (már akinek volt) lassan elviszi az infláció. Aztán a munkáltatók is örvendhetnek, mert a részmunkaidőben dolgozók is teljes fizetés után adóznak.
Nálunk az állam a legjobb munkaadó. Jól fizet, és azt sem nézi, miért. A hivatalos ünnepnapokat szabadnapokkal toldja meg, amelyeket csak elméletben kell bepótolni. Az állami cégek nem buknak be, sőt, most azt is kilátásba helyzeték, hogy adósságaikat eltörlik. Így aztán egy a lényeg: hogy kiadják a fizetéseket, a járulékokat már be sem kell fizetni. Mindezt látván, még a végén a magánvállalkozók is kérni fogják cégeik államosítását, amikor is csak arra kell törekedniük, hogy minél nagyobb fizetéseket és mindenféle juttatásokat harcoljanak ki, és cégüknek aztán már egyáltalán nem kell nyereséget termelnie. Ha megnézzük a romániai állami cégek vezetőinek fizetését, láthatjuk, hogy a Tarom menedzserének havi bruttó 16 622 eurója van, de az állami vasutak (CFR) vezéréé is 14 570, a Román Postáé 12 079. Tudtommal mind-mind (nagyon) veszteséges cégek. De azoknál a cégeknél sem szűkölködnek, amelyek szolgáltatásainak mi is ki vagyunk szolgáltatva, mint a Transgaz, Electrica. Ezek, hála a fogyasztóknak, nem csődölnek be, mert annyi pénzt vasalnak be tőlünk, hogy ne legyenek veszteségesek.
