Költő, bármiből írhatsz verset, csak aztán le ne bukjál, parafrazálhatnánk Arany János Vojtina ars poétikája című költeményében megfogalmazott művészi hitvallását. Farkas Wellmann Éva legújabb, Tusványoson is bemutatott verseskötetét* olvasva óhatatlanul ez az Arany-intelem jut az eszünkbe.
Szerzőnk ugyanis szokatlan témát választott: ciklusba rendezett verseskönyve bibliai vonatkozású. Abban, hogy egy költő a Bibliához fordul, még semmi rendkívüli nincsen. A Biblia – a görög-római mitológia szerteágazó gyűjteményével egyetemben – európai identitásunk alapkönyve, így természetes, hogy gyakori ihletforrás – s nemcsak az irodalom számára.
A Könyvek könyvéből ihletődve írtak már zsoltárparafrázist és rockoperát, család- és történelmi regényt, krimit és thrillert. Felsorolni is nehéz, hányféle kontextusban idézték, miképpen módosították, írták felül a zsidó-keresztény kultúrkör világszerte ismertté vált szakrális szövegeit attól függően, hogy inkább tanítani vagy gyönyörködtetni, elgondolkodtatni vagy éppen szórakoztatni kívántak vele.
Farkas Wellmann Éva költői kísérlete azért rendhagyó, mert nem valamely bibliai történetet, példázatot vagy látomást formált líraivá, hanem a zsidó-keresztény moralitás alapjait képező Tízparancsolatot: Mózes 2. könyvének Isten által hozott törvényeit. Ugyanakkor ezeket a valaha kőtáblára vésett, meghatározott célközösségnek szánt erkölcsi kinyilatkoztatásokat a mai ember szemszögéből vizsgálja, értelmezi, kommentálja.
A tíz költeményből álló ciklus versbeszédében szakrális és profán ötvöződik. Isten és a lírai én között párbeszéd folyik. A költői én hangvételére a többszólamúság jellemző: a kételkedés és a bizalom, a szorongás és a nyugalom, a finom (ön)irónia és a fölsejlő tragikum ambivalens hangszerelése. A helyét kereső, léte értelmét kutató, kudarcait és esélyeit fölleltározó 21. századi költő – a próféták esendő utódaként – nyújtja felénk e személyessé szublimált törvénykönyvet. A parancsolatok poézisét.
Farkas Wellmann Éva témaválasztása telitalálat. A hitelességre, a műgondra oly mániákusan ügyelő Arany János sem találna benne kivetnivalót. Tömör, lényegre törő kifejezésmódjához passzol a Tízparancsolat szűkszavúsága. E szűkszavúság mögött ugyanakkor a továbbgondolás örömének tágassága rejlik. Az értelmezés mámorító szabadsága. A kötet sűrű szövésű, nagy műgonddal cizellált verseit olvasva úgy érezzük, hogy jóval több verset tartalmaz. Hogy a kevésből bőséges szellemi lakoma lett. Bibliai hasonlattal élve: mintha a hal- és kenyérszaporítás csodájának lennénk szerencsés részesei.
SZAKÁCS ISTVÁN PÉTER
*Farkas Wellmann Éva: Parancsolatok. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., 2018
