Abban az időben nem volt szabad nekik fát vágni az erdőből, s most a székely furfang feltalálta magát: engedélyt kértek a királytól egy lajtorjának az átvivésére az erdőn, hogy megfoghassák a tarka Jézust. A király nem gondolva semmivel, engedélyezte is.

A falu két legerősebb embere megfogta a lajtorja két végét, s amint vitték, ötven ember előre vágta a fát, hogy haladhassanak a lajtorjával, mert keresztben vitték. Amikor csaknem odaértek volna, egy fa nagy szerencsétlenségükre rádőlt, s kettétörte a lajtorját. Most egyfelől szomorkodtak, hogy a lajtorjának kárát vallották, de másfelől bezzeg volt öröm, hogy a királyt sikerült kijátszani, s fához jutottak.

Tanakodni kezdtek, hogyan menjenek fel a fára. Egy öreg azt mondta:

― Ecsém, állj te alól, a másik feláll a válladra, a harmadik esmét az ő vállára, s így tovább, mindaddig, míg a legfelső a likat el nem éri.

Mikor a legfelső fenn volt, elkiáltja magát:

— Elértem a likat, hé, konyé!

Benyúl, megfogja a tarka Jézust benne, s felülről ismét azt kiáltja örömében:

— Kezemben van a tarka Jézus, megfogtam!

A legalsó azt kiáltja vissza:

— Hadd lám, mutasd, hé, konyé! ― s ezzel uccu neki, vesd el magad, kiugrott hirtelen a konyé, a többiek lepottyantak, a felső pedig kezénél fogva fennakadt.

Most már azon tanakodtak, hogyan vegyék le. Az egyik azt mondá:

— Úgy, hogy hajigáljuk a fejszével addig, míg a keze elszakad, s akkor ő is lepottyan, mint mi.

Hajigálták is sokáig, hát egyszer elszakadt a karja, a tarka Jézus ott maradt a kezével együtt, a konyé pedig lepottyant.