Nagy D. István
Nyugalomra, mérsékletességre és megértésre lenne nagy szükség, már csak a centenárium évére való tekintettel is, és mert mostanság erőst gyűlölik egymást a románok. Pár más meredek kijelentés mellett ezeket is fontosnak tartotta elrebegni patetikus hangon keddi, kurta-furcsa tájékoztatóján Sebastian Cucoş annak a csendőrségnek a tegnap inkább csak adminisztratív oknál fogva – lejárt a jelenlegi mandátuma, újabb átmeneti megbízatást pedig törvény szerint nem kaphat – leváltott ideiglenes főparancsnoka, amelynek pénteki fővárosi performance-a kapcsán egyre csak gyűlnek az intézményre nézve távolról sem hízelgő részletek.
Nagy kár, hogy az ikonok árnyékában elengedett magasztos mondatokat megelőzően a főtiszt kijelentette: az egyenruhások kötelezettségüket teljesítették, és tiszteletet érdemelnek – tőlük és tőlünk egyaránt. Pontosan miért is? Hogy válogatás nélkül vízágyúval és könnygázzal lőtték a nagyrészt békés tömeget, majd ütöttek-vágtak mindenkit, akit értek? Hogy nem voltak képesek – a jelentős állományi jelenlét mellett, és a sokat hangoztatott kiképzésük ellenére – kiszúrni és kiemelni a balhét keresőket a tömegből, sőt, tévesen leadott jelentések, híresztelések alapján aránytalanul durván intézkedtek, amint azt a hatóság különleges egységének a helyszínen civilben megjelenő parancsnoka is megerősítette egy interjúban? Harmatgyenge Sebastian Cucoş azon érve is, mely szerint a most az interneten pellengérre állított csendőrök segítenek az áradások vagy más katasztrófák alkalmával. Némileg arra a helyzetre emlékeztet, amikor a házastárs úgy gondolja, elég hosszasan volt hűséges, igazán ráfér egy engedélyezett félrelépés...
A főcsendőr ugyanakkor azt sem mulasztotta el hozzátenni, hogy a felelősöket – legyen rajtuk mundér, vagy sem – felelősségre kell vonni, megvannak erre a megfelelő intézmények, és reméli, alaposan elvégzik a dolgukat. Ezzel csak egyetérteni tudunk, és reméljük, hogy az éppen a legfőbb ügyészség katonai részlegéhez került több mint száz feljelentés valós felelősségre vonást hoz majd.
Egyetértésünk a csendőrparancsnokkal ugyanakkor itt véget is ér. Noha mértékletességre, megértésre, nyugalomra nagy szükség lenne, a pénteki eseményeket követően, illetve a hatóságok, a kormánypárt és nem utolsósorban a kormány egyes tagjai által akkor is, azóta tanúsított viszonyulás mellett több mint cinizmus ilyesmit elvárni. Ha mind a csendőrség, mind a belügyminisztérium részéről azt tapasztalnánk, hogy az ügyészséggel vállvetve nagyon gyorsan a felelősök előkeresésén fáradoznának, talán mindenki hajlana arra, hogy némileg megnyugodjon, higgadtabban kezelje a kérdést. Mindaddig viszont, amíg a volt főparancsnok legalább egy bocsánatkérésre nem képes, hazaszeretetre és istenfélelemre hivatkozva dicséri a felesleges brutalitással fellépő csendőröket, legmagasabb főnöke, Carmen Dan belügyminiszter pedig éppen az ügyészséget igyekszik bemártani a tüntetés kapcsán, a megértésünkre sem igazán számíthatnak.
Fellépésük mögött ugyanis továbbra is gumibotok, vízágyúk, pajzsok sejlenek fel, no meg ezen fegyverek „igaz hazafi” használóinak érinthetetlensége. Mindezek árnyékában pedig nehéz megértőnek lenni.
