Gyulafehérvár a római Apullum helyére épült, Gyula magyar törzsfő alatt; I. István a XI. században püspöki székhelyet alapít, és nemsokára felépül Erdély első keresztény bazilikája.
A török-tatár támadásokat még Kendervára védi. Bethlen Gábor európai hírű főiskolát alapít 1622-ben, könyvtárat, könyvnyomdát és pénzverdét létesít és megépítteti Erdély legszebb reneszánsz palotáját. Ekkor épültek az erdélyi tájakon a fejedelmi épületek, udvarházak, udvari színházak létesültek, a memoárirodalom nagykorúságát éli, és kialakul az első erdélyi formai jogrend. A reformáció alatt teremtődtek meg részben az erdélyi románság nemzeti művelődési alapjai is – a román irodalom egyik legrégibb emlékét, a Gyulafehérvári Újszövetséget I. Rákóczi György erdélyi fejedelem nyomtattatta.
Bethlen Gábor
A török-tatár pusztítások után az eltűnt reneszánsz fejedelmi város helyére a Habsburgok építették ki barokk előbástyáikat a monarchia keleti részén élő népek ellen. Gyulafehérvár mai várát már ők emelték a XVIII. század elején, miután a régi várfalakat lerombolták; díszkapukat emeltek osztrák-barokk stílusban, s a várost a Maros síkságára költöztették.
Amihelyt nyugodtabb napok következtek, újból bátorságot nyert a szellem. Batthyány Ignác püspök 60 ezer kötetes, európai hírű könyvtárat alapított 1798-ban, mely egyik legrégibb szövegemlékünket, a Gyulafehérvári Glosszákat őrzi.
Már havas esőt sodor a szél a komor nyugati hegyek felől, a mócok földjéről.
Az egykor itt élt magyarság már csak a mócok hétszáz magyar szavában él tovább.
Avram Iancu, a 48-as forradalmár önmagával került súlyos konfliktusba, amikor a Habsburgok oldalán lázított az európai érdekű magyar szabadságharc ellen. Nemzeti-nacionalista érdek volt, mely az erdélyi románokat – az akkori történelmi helyzetben – az európai haladás érdekeivel fordította szembe, és a reakciósok oldalára sodorta.
Több mint fél századdal 48 előtt a forradalom megtartotta már főpróbáját a Szigethegységben – ezúttal más indítékokból, mint a későbbi. De ez is éppúgy elbukott, mint a másik. A topánfalvi felkelőknek az utókor emlékoszlopot állított a harmincas évek végén. Horea, Cloșca és Crișan lázadásának nem volt tudatos nemzeti indítéka; szándékában jobbágyfelkelés volt a nemesség ellen, és Bécs magyarellenes osztópolitikája állt mögötte.
Fehérvár régi fórumát a túlméretezett, bizánci stílusú ortodox katedrális és az 1968-ban állított Mihály vajda-emlékmű uralja. A katedrális a târgoviștei román fejedelmi templom másolata, a húszas évek elején emelték annak a pillanatnak a jelképeként, amikor Erdélyt elvben már elvesztettük. Az 1918. december elsejei gyulafehérvári nyilatkozat a tájékozatlan magyar vezetők nagy részét meglepte, pedig az elszakadás gondolata már jóval azelőtt élt a nemzetiségek lelkében. Még csak a századvégi magyar elnyomó politikát sem lehet a különválásért okolni – ez csak legfeljebb siettette. Az eszme idősebb volt ennél. A nemzetiségek végeredményben azt követelték tőlünk, ami miatt mi is fegyvert fogtunk a Habsburgok ellen: a nemzeti függetlenséget.
Erdély magyarjainak nemzeti önkormányzatot ígért a fehérvári nyilatkozat, de sohasem kapták meg.
A régi Majláth-gimnázium előtt magyar munkások javítják a kövezetet. Halkan beszélnek egymás között. Az első magyar beszéd itt, ami megüti fülemet. A harmincezer lakosú város nemzetiségi összetételéről nincsenek adataink. A katolikus teológián kívül magyar iskoláról nincs tudomásunk – egyetlen vegyes középiskola működik. A könyvesboltban nem találtam magyar könyvet, csupán az újságárusnál porosodott néhány jelentéktelen magyar kiadvány, ez is az idegen nyelvű könyvek között. Az egykori Majláth-gimnáziumban kaszárnyát rendeztek be, a volt jezsuita rendházban állami iskolát létesítettek.
A két sorsforduló között még magyar iskolaváros volt Fehérvár és katolikus püspöki székhely. Az erdélyi katolikusok nagy püspöke, Márton Áron most is itt él.
Márton Áron
A dél-erdélyi magyarság szorongatott helyzetében, a negyvenes évek elején, itt maradt, helytállt, 45 után is harcolt a nemzetiségi jogokért, amíg börtönbe nem került. Kiszabadulása után a névtelenségbe vonult, hosszú időn át korlátozták mozgási lehetőségét.
1948-ban Gyulafehérvárra került a iași-i katolikus teológia, melyet még 1780-ban alapítottak, s amely a moldvai csángó magyarok elrománosítását vállalta. Két-három évi működés után újból Iași-ba költözött Petru Pleșca püspök vezetése alatt.
Sötétedett, amikor kiértem a városból. Súlyosan, idegenül nehezedik a közelmúlt szelleme a tájra. Még nem is emlék, inkább eleven valóság.
A Maros mentén, Déva felé csak szórványokban élnek magyarok. Szászsebesen és Szászvároson vegyesen laknak magyarok, románok, németek. Ezen a földön különösen sokat ásnak, kutatnak a román régészek, hogy az ezeréves magyar kultúra rétegei alól elsőbbségüket bizonyítandó, történelmi emlékeket hozhassanak napvilágra. I. Berciu és Gh. Anghel gyulafehérvári útikalauza az itteni magyar műemlékek nagy részét nem említi.
Piski, Csernakeresztúr, Vajdahunyad és Déva körül nagyobb számban élnek magyarok. Kenyérmező, Piski – csupa történelem. A piski hídnál még biztatónak látszott a 48-as szabadság ügye; Kenyérmezőn megtorpant egy időre a török imperializmus erdélyi szárnya. Európát fenyegető erőket kötöttek le a Kinizsiek, Hunyadiak.
Csernakeresztúron él az első világháború előtt idetelepített bukovinai csángók egy része. Ma is székelyeknek tudják magukat, Vajdahunyadra járnak dolgozni. Egyik legősibb balladánk emlékét őrzi a falu: Kodály itt jegyezte fel 1914-ben a Molnár Anna népballadát. Az idősebb nemzedék tudatában még él a régi haza, Bukovina emléke. A negyvenes években mintegy 15 ezer bukovinai és ezer moldvai csángó magyar került a Vajdaságba, s onnan 1945 után a dunántúli Bonyhád vidékére a hazatelepítési akció folyamán.
Vajdahunyad felett sűrű szmog gomolyog. Itt termelik Románia vas- és acélkészletének kétharmadát; – az ipar többi ága is nagyrészt Erdélyben van: Bukarest és Ploiești mellett Brassó, Kolozsvár, Temesvár, Fogaras, Medgyes, Marosvásárhely és más erdélyi városok szolgáltatják az ipari össztermelésnek legalább hetven százalékát. Az ötvenes évek elejétől kezdve, de különösen az utóbbi tíz év leforgása alatt, a kormány minden eszközzel megkísérli az ország rohamos iparosítását. A hetvenes évek óta az ipari termelés évenként átlagosan tizenegy százalékkal növekszik.
Kelet-Európa gigantikus méretű iparosodásának Vajdahunyad egyik jelképe. Lakossága húsz év alatt megtízszereződött. A munkakeresők közül sokan jöttek ide az ötvenes évek elején Udvarhely és Szilágy falvaiból. A város peremén élnek, proletár sorsban.
Vajdahunyad vára
A vár restaurálása nemrég fejeződött be, helyiségeiben múzeumot találtam. Román házfelügyelőnő kalauzol végig a termeken, melyek a Hunyadiak szellemét és a korabeli olasz mesterek keze nyomát őrzik. A tatárpusztítás után, a XIII. században készültek el az első falak, a vár maga csak a Hunyadiak korában épült ki. Az első háború utáni évtizedektől 1956-ig mállott, kopott. Mátyás loggiájában a freskók tovább pusztulnak.
Dévánál kiszélesedik a Maros völgye. Aki a Maros alsó folyása felől jött, mint Kazinczy, itt lépte át Erdély kapuját.
Déva volt a magyar reformáció legkeletibb bástyája, itt született Dévai Biró Mátyás, hitvitázó-prédikátor, a vár börtönében halt meg Dávid Ferenc. A Porta Transsylvanicát a honfoglalók erődítménnyé építették ki, a fejedelmek innen tekingettek nyugat felé, és őrködtek a keleti részek felett.
Az első világháború előtt magyar város volt Déva, azóta elrománosodott. A Szigethegység móc rezervoárja megállás nélkül duzzasztja. A régi várost szorítógyűrűként veszik körül az új blokknegyedek, ahol románok laknak. Az itt élő magyarság számáról nincsenek adataink, a hivatalos statisztika csupán az egyes vármegyék – és nem a városok – nemzetiségi összetételéről ad hozzávetőleges képet. Dévai magyar megmozdulásról ritkán ad hírt a sajtó.
Déva vára
A magyarbarát Groza Péter neve is eszembe jut, ahogy a város utcáit járom. „Ekés parásztjai” 1937-ben, a magyar–román viszony megromlásakor a Magyar Dolgozók Szövetségével együtt küzdöttek a demokratikus jogokért. Állítólag Arany János köteteit találták halálakor az éjjeliszekrényén; keze épp a magyar szöveg után nyúlt. Eszembe jutnak az 1849-es honvédek is, akik megadás helyett önmagukkal végeztek.
A román benzinkutasnál érdeklődöm az Arad–Temesvár felé vezető út irányáról. Át kell mennünk a Maros hídján. Széles, méltóságteljes a folyó. Két külön világot, de egy népet köt össze: a gyergyói és alföldi magyart.
Elmarad a Maros, egyre ritkább a magyar szó a Bánát felé. A szórványokban élők sem beszélnek idegen előtt magyarul.
