Farcádi Botond
Azért jó ünnepelni. Szent István-napi búcsún, istentiszteleten részt venni, együtt örülni, büszkének lenni, államalapítónk szobrát körülállni, koszorúzni, visszatekinteni, emlékezni, tanulságot vonni, erőt meríteni.
Különösen itt, Romániában, és különösen most, 2018-ban jó ünnepelni. Még akkor is, ha itt nem munkaszüneti nap augusztus 20., még akkor is, ha közülünk csak kevesen lehetnek jelen Budapesten, Magyarországon az állami ünnepségeken, a körmeneten, a tűzijátékon, az ünnepélyes díjátadókon. Mert azt látjuk ma, 2018. augusztus 20-án, hogy a magyar állam és a magyar nemzet erősödik. Kitartó, becsületes munka árán, de napról napra, évről évre gyarapodik, gazdasága egyre izmosabb, háta mögött hagyta a gazdasági válság nyűgét és terhét, ma már nem a megszorítások, hanem a családok támogatása az egyik legfőbb téma, az ország vezetői pedig immár a jövőről tudnak, mernek beszélni. Arról, hogy hol lesz, hol lehet Magyarország a következő években, hogy milyen szerepet tölt majd be Közép-Európában. Jó látni azt, hogy egyre lazábbak, egyre átjárhatóbbak azok a százéves határok anyaország és külhoni magyarság között, egyre erősebb és egyre konkrétabb formákat ölt az összetartozás. Jó megtapasztalni azt, hogy Magyarország immár nemcsak lelki támasz lehet, nemcsak szimbolikusan vagy szép szavakkal támogatja a külhoni magyarságot, hanem azt érzékeljük, egyre erősebb hatalom áll a külhoni magyarság mellett, amely nemcsak szavakkal, de konkrét programokkal és cselekedetekkel – oktatási, egyházi intézmények segítésével, gazdaságfejlesztési kezdeményezésekkel – áll ki a kisebbségbe szorult nemzetrészek mellett. És jó azt is tudni, hogy e kapcsolat kölcsönös, mindenkinek gyümölcsöző, hiszen a nemzet egészének javát szolgálja az, ha a Magyarország határaink kívül élő magyarok fejlődnek, gyarapodnak, erősödnek.
Jó itt és most ünnepelni, annál is inkább, hogy 2018 Romániájában nem sok okunk lehet az örömre. 1989 után talán soha nem uralkodtak ennyire elkeserítő és reménytelen közállapotok itt, az ország vezetői kizárólag politikai ellenfeleik megsemmisítésére áldozzák minden energiájukat, a mindent felemésztő hatalmi harcok közepette még a centenáriumot ünnepelni is képtelenek, nemhogy valamiféle jövőképet, víziót mutassanak fel. Ezért is jó ünnepelni ma, augusztus 20-án, tekintetünket templomainkra, emlékjeleinkre, aztán Budapestre vetni: reményt és erőt meríthetünk abból, ami a magyar állammal és nemzettel történik.
Egyszer csak talán itt, Romániában is olyanok kerülnek az állam élére, akik képesek talpra állítani az országot – akkor talán kettős lehetne örömünk augusztus 20-án, de a hétköznapokban is.
