Augusztus elsején hajnalban elhunyt Seprődi Kiss Attila színész, rendező. Hatvanhét évet élt, abból mintegy huszonhármat Magyarországon. Szinte minden romániai magyar színházban rendezett. Kísérletező alkat volt anélkül, hogy a szerzőt kiforgatta volna eszmeköréből, a saját darabjából.
Sepsiszentgyörgyön kezdte pályáját, ott rendezett, illetve onnan szállott ki Temesvárra, Váradra, Szatmárra.
Egész sor Csurka-darabot rendezett még a hetvenes, nyolcvanas években, amikor igazán nem lelkesedtek a különböző pártbizottságok Csurka István eszméiért.
A rendszerváltoztatás utáni vágyakozásban rendezett felvidéki színházaknál, hazajárt Sepsiszentgyörgyre is.
Magyarországi életvitele, sorsa igen-igen jellemző példa arra, hogyan lehet mellőzni a tehetségeket klub-, gárda-, pártelvárásoknak megfelelően. Két évtizedig nem kapott biztató katedrát ahhoz, hogy az emberi, politikai, színművészi katarzis sodrába vihette volna nézőit, színészeit, rendszeresen. Kisfilmjei emlékezetesek.
Dürrenmatt, Ibsen, Tamási Áron, a magyar és a világirodalom nagyjai szerepeltek műsorán, mely ennyi esztendőben megadatott számára. Utolsó műve, a teljes Caragiale-fordítás most jelent meg.
Temetéséről később adunk hírt.
