Eltérhet egy hímzett darab színe a hagyományostól, használhatunk más alapanyagot, mint a régiek, változhat az alkotások funkciója is, de ha igazán értékeset kívánunk teremteni, nem módosíthatjuk a motívumokat – állítják a sepsiszentgyörgyi Szorgos kezek szakkör által szervezett hímzőtábor oktatói. Az ötnapos képzés tegnap nyitotta meg kapuit a megyeszékhelyi Szent József-plébánián.
Első nap a szlovákiai Felső-Záros és Gyetva vidéke népi hímzésmintáival és az ezeknél használt technikák, valamint az úri hímzés elméleti szabályaival ismerkedtek a résztvevők, majd gyakorlatban is kipróbálják különböző típusú öltésekkel elkészíteni az említett tájegységek és az úri hímzés egyes motívumait. Illés Károlyné népi iparművész, a népművészet mestere, a békéscsabai Szlovák Kultúra Háza hímzőszakkörének vezetője lapunk érdeklődésére elmondta, azt kívánják bemutatni a tanfolyam résztvevőinek, hogyan lehet a mai öltözés- és lakáskultúrába átmenteni a hagyományos mintákat, miként kell megtervezni és kivitelezni az egyedi darabokat, amelyek lehetnek önállóak, illetve valaminek a kiegészítői. Tarsoly Ibolya az úri hímzések sokféleségét mutatta be, a szünetben rögtönzött minikiállításon láthattunk olyan gyönyörű terítőket, alátéteket is, amelyek díszítéséhez óarany szegélyezést használtak.
A táborban Winkler Aranka, a szorgos kezek szakkör irányítója a torockói motívumkincsbe vezeti be a résztvevőket, Veres Emese Gyöngyvér budapesti néprajzkutató, újságíró a barcasági hímzéseket ismerteti. Winkler Aranka lapunknak elmondta, a békéscsabai szakemberek által 2013–2015 között tartott akkreditált képzésen szakkörük több tagja vett részt, ezúttal az ott szerzett ismereteiket kívánják átadni a Székelyföld több településéről bejelentkezett harmincnégy résztvevőnek, mert fontosnak tartják, hogy minél szélesebb körben terjesszék azt a szemléletet, hogy a régi minták felhasználásával lehet újat, a mai kor igényeihez igazodó értékeset alkotni.
