Perzselő kánikulában szeltük keresztül a Mikes grófok faluját és a vidék nyugati sík részét, a mezőföldi Székelytamásfalvát és Szörcsét. A kánikula délibábja repdesett a műút aszfaltrétege fölötti forró levegőben, a pillanatnyi aszályra esőt vártak mindenütt. A mező néptelen volt, a jószág is az árnyékban kérődzött. A zabolai Csipkés panzióinak árnyékában vendégek várták az alkonyat hűvösét. A megújult csipkési oázis csendjét vidám kacaj tette életessé, az egyházmegyei tábor gyerekei éppen délebédre készülődtek.
Egy híján ötvenen
– Ennyi gyerekünk van a táborban – mondta jókdevűen Simon-Kató Barna cófalvi szolgálatos lelkipásztor, kollégái egyházmegyei közgyűlésre voltak hivatalosak. – Én ennyi jó szófogadó gyereket egy csokorban mostanában nem láttam – bizonygatta –, gond nélkül tudom irányítani a mai tevékenységet.
Vallástáborról lévén szó, érthető, hogy az azzal kapcsolatos ismereteknek-fogalmaknak és gyakorlatnak kell uralnia a napi tevékenységet, de nem hiányzik a programból a gyerekek számára nélkülözhetetlen játék és szórakozás sem.
– Mivel a mi táborunk egyik élvezője a közelben kalákával kialakított feredő- és szórakozóhelynek – folytatta –, a vízről is szó esett a bibliában is emlegetett özönvíz kapcsán. Az augusztusi kánikulában nagyon élvezték gyerekeink a lubickolást.
A tiszteletes bemutatta a csipkési feredőt, ahol nem hiányoztak a kalákások jól kivitelezett ötletei, ugyanis az édesvizes medence mellett volt játszótér, szalonnasütő hely, árnyékot adó filagória is.
A kitartó mérsékelt égövi szárazság azonban itt is érezteti hatását, látogatásunk alkalmával már alig csepegett-szivárgott a feredő medencéjét tápláló édesvízi forrás, márpedig a táborozó gyerekeknek ez az egyik legnagyobb öröme. Ha a vízhiány az elkövetkező években is gondot okoz majd, bizonyára lesz ötlete a tábort működtetőnek, hogy miként pótolja és frissítse állandó jelleggel a feredő medencéjét.
„Noé bárkái” a csipkési feredőben
Zabola község területén számos helyen feltör a szénsavas ásványvíz, a mi borvizünk: a település nyugati szélén, Székelypetőfalván és Székelytamásfalván is, Páván pedig egy természetes forrás formájában. A Csipkésben, ahol a vizet nehezen áteresztő kárpáti homokkövek képezik a vidék sziklatalapzatát, nem tudott a felszínre törni a mélyből a szén-dioxid, márpedig enélkül nem képződik savanyúvíz. A vizet szerető embernek azonban tudnia kell, hogy az édesvíz is nagy kincsünk, amellett, hogy nélküle nincs élet, szén-dioxid nélkül is kiváló a gyógyhatása.
Áldás a Mezőföldön
Fehérlő szalmabálákkal van tele mindenütt a határ, régebb véget ért már az aratás, megkezdték a pityókaszedést. A mező a szénacsinálók birodalma most, takarás ideje van. Egyre kevesebb a nadrágcsík-szerű parcella a mezőföldi határban, túlnyomó részét már a nagybani gazdálkodást folytató mezőgazdasági cégek művelik meg. A krumplival dugig tele nagy horderejű, billenőládás kamionok csak amúgy követték egymást Tamásfalvától a községközpont felé.
– Egyik szemünk kacag, a másik pedig sír – jegyezte meg tamásfalvi adatközlőnk, Ambrus Attila, aki Pap János falustársával együtt képviseli Székelytamásfalvát a zabolai községi tanácsban. Értettük szavait: a jó közepesnek mondható mezőföldi krumplitermésnek ugyan örvend, de annak kevésbé, hogy a nagy súlyú kamionok az alig pár centiméter vastag aszfaltszőnyeget alaposan megrongálják az erős déli napsütésben.
– A Zabola és Tamásfalva közötti aszfalt javításra várna – folytatta Ambrus –, ráférne még egy réteg, de arra nincs remény, kimondhatjuk, hogy mi mostohagyermekei vagyunk a zabolai községvezetésnek!
Nem sikerült máig sem tisztázni-véglegesíteni a művelődési otthonként használt Thúry-udvarház és a ravatalozó körüli tulajdonjogi kérdéseket, a minap megkezdték a közvilágítási lámpatestek cseréjét, mára abbahagyta a csapat a munkát és odébbállt. Azt viszont meg kell említeni, hogy a község grédere három napig itt volt nálunk, és javítgatta-simítgatta az utcákat és mezei utakat.
– Tört kővel újíttatja fel a Tamásfalva közelében elhaladó, Székelypetőfalva felé tartó történelmi Postautat a tanács – jelezte Fejér Levente polgármester, aki látogatásunk idején Szörcsén tartózkodott.
– Az árvizek okozta károk felszámolására kapott pénzből kavicsoztatnak, nem a költségvetésből – hangsúlyozta Ambrus –, az ugyanis talán soha nem volt ilyen szűkös. – Nincs baj a kavicsozással, így is jól van, de a Postaút nem a legfontosabb közlekedési útszakasz, inkább a nagytermelők veszik igénybe. Fontosabb lenne javítani a tőlünk Kovászna felé tartó, a falu határát átszelő útszakaszt. Más tennivaló is lenne éppen elég, amiről tud a községvezetés: a térségben három hidat kell még rendbe tenni, itt, nálunk nemhogy ivóvíz- és csatornahálózat nincs, hanem annak még létező tervezetéről sem tudok.
Ünnepre készül az egész falu
Ambrus Attila amolyan kapcsolattartóként elmondta, hogy szeptember 21–23. között vendégeként fogadja Székelytamásfalva faluközössége a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Apagy testvértelepülés ötventagú küldöttségét, amellyel már régebbi baráti-családi kapcsolatokat ápolnak. Ifj. Tusa János, a helybeli férfikórus karmestere és a Thúry Gergely Általános Iskola igazgató-tanítója szerint ez alkalommal kórustalálkozót is tartanak.
Nyár végi hangulat Székelytamásfalván
– Itt lesz az általunk már ismert húsztagú apagyi női kar is – folytatta. – Előreláthatólag erre az alkalomra még hét környékbeli kórust-énekkart fogadunk majd. A vendégek egy részét a Csipkés-panzióban szállásoljuk el, a többieket a faluban, családoknál. Az anyagiak egy részét önerőből és helybeli támogatásokból oldjuk meg. 1997-től 21. alkalommal látogatta meg iskolánkat és a helybeli egyházközséget régi holland támogató csoportunk.
Nincs különösebben apadóban a székelytamásfalvi általános iskola tanulólétszáma – tudtuk meg az igazgatótól –, ide járnak a szomszédos Szörcse V–VIII. osztályos tanulói is. Járdát építettek a régi iskola udvarára, új fásszínt húztak fel, és jelenleg két osztálytermet javíttatott ki a központi zabolai iskola, így a nemsokára kezdődő tanévben is felkészülten várják a diákokat. Hírnevet szerzett a helybeli iskolának a szörcsei illetőségű Antal Teofil tanuló – folytatta az igazgató –, akinek a földrajz a kedvenc tantárgya.
Antal Teofil a badacsonyi bazalttű előtt
– Ebben a tanévben végeztem Székelytamásfalván a VIII. osztályt – mondotta Teofil –, és a hazai Terra földrajzi tantárgyversenyek megyei és országos szakaszain első és második díjakban részesültem, jó helyezést értem el a Magyarországon megtartott Teleki Pál Nemzetközi Vetélkedőn is. Felkészítőm Varga Éva földrajz szakos tanárnő volt. Sikeresen felvételiztem a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium IX. osztályába.
Munkaidőben Szörcsén
– Nálunk mindenki úgy dolgozik, mintha hajtanák! – állították a szörcseiek. Máshol is lehet hallani, hogy „a munkának él a szörcsei ember”. Nincs mit tenni, a népnek vissza kellett állnia a föld mellé, régen is az tartotta el a lakosság többségét.
Benedek József tanácstagtól a hétköznapok történései felől érdeklődtünk. Elmondása szerint örvendenek a helyiek, mert a zabolai tanács törtkő-réteggel feljavíttatta a Szörcse és az orbaiteleki Ér hídja közötti kövezett útszakaszt, és már több kilométeren a Székelypetőfalva irányába tartó régi Postautat is.
Soron következik a közvilágítási hálózat égőinek cseréje.
Új szárnnyal bővítették a helybeli óvodát, ahol jelenleg a központi fűtés hálózatát szerelik.
Munkálatok folynak a református eklézsiában is – tudtuk meg Paizs Attila gondnoktól. 23 ezer euró értékű a beruházás a református templomnál, amit idén be is szeretnének fejezni. Felszerelték a harangtorony villámhárítóját, lefestették a toronysisak bádogfedelét, kicserélték az épület belső villanyhálózatát.
– Hamarosan érkezik a cseréprakomány, soron következik a nyílászárók teljes cseréje is. Pályázati pénzből készül minden, Gáspár Erika lelkészünk pályázott a Bethlen Gábor Alapnál. De amit elmondtam, az csak egy része az idei munkálatainknak, mert dolgozunk már a lelkészi lakás tatarozásán, parkettázunk és központi fűtést szerelünk mind a régi, mind az új épületben. Ezeket az egyházközség saját erejéből és egy holland támogató család segítségével végezzük.
Szörcse új katolikus kis-temploma
Az elmúlt esztendő munkásnak bizonyult a szörcsei kis lélekszámú katolikus közösség számára is. Szörcse az imecsfalvi katolikus anyaegyház filiája. 1975-ben épült kis kápolnáját megviselték az évek. Papp Márton imecsfalvi plébános és feletteseinek gondoskodása révén egy év alatt új templom épült a félszáz lelkes katolikus közösség számára. Ez év májusában sokak örömére szentelték fel Szent István király tiszteletére, és augusztusban megtartották az első búcsús szentmisét is. A templomszentelési szertartást Tamás József gyulafehérvári segédpüspök végezte, aki a szentmise során négy fiatalnak kiszolgáltatta a bérmálás szentségét is.
