Farkas Réka
Alig két és fél hét múlva kezdődik az új tanév, és amint már megszokhattuk, a legkiemelkedőbb jellemző most is a bizonytalanság. Nem tudni, lesznek-e tankönyvek, s ha igen, használhatóak-e, sikerült-e rendbe tenni néhány óvodát, iskolát, s többségüket felsorakoztatni, ha nem is az európai, de legalább minimális civilizációs normákhoz, lesz-e pénz a tanárok fizetésére, mikor, hogyan tartják a vizsgákat? A mostani miniszter ugyan nem jeleskedik elődjéhez hasonlóan hetente új reformjavaslatokkal, de abban sincs sok köszönet, ha megszólal.
Bal lábbal indul a 2018–2019-es tanév, tankönyvfronton máris botrány botrányt követ. Központosították ismét a tankönyvkiadást, egyetlen állami kiadó tiszte gondoskodni arról, hogy minden gyermek megkapja szeptemberben a szükséges könyveket, nem lesz többé alternatív lehetőség, mindenki ugyanabból tanul. Készülgetnek is, csakhogy kiderült – mint minden Romániában –, ez is buktatókkal teli. Maga a miniszter nyilatkozta pár hete, hogy szépek az új kiadványok, de zsúfoltak, túl sok információval telítettek, továbbra is az adatok memorizálására kényszerítenék a diákokat. Nem egy szülő siránkozott, hanem az, aki felelős az oktatás állapotáért, s kinek szavaiból kitetszik, tisztában van azzal, hiába az új tantervek, tankönyvek, ha megalkotóik nem hajlandóak haladni a korral, nem ismerik be, másféle tanításra, tudásra van szükségük a mai gyermekeknek, az elavult módszerek erőltetésével csak tovább mélyítik a szakadékot, amelyben a román oktatás leledzik.
Kiderült az is, a szép és mutatós új tankönyvekben hemzsegnek a hibák, sőt, a hatodikos földrajzkönyv mind a 150 ezer példányát újra kell nyomtatni. A kiadó a szerzőkre mutogat, azok pedig visszapattintják a labdát: időhiány miatt nem ellenőrizhették a végső változatot. Az ablakon kidobott milliókat pedig fedezik az adófizetők pénzéből. Célkeresztbe került a hatodikos történelemkönyv is, és még ki tudja, hányról derül ki a következő hetekben, hogy sebtében összecsapott, elnyomtatott fércművek. A magyar tankönyvekről egyelőre semmit nem hallani, majd szeptember közepén derül ki, kapnak-e egyáltalán bármilyen könyvet a magyar diákok.
Sok reménnyel nem kecsegtet az új tanév, valós, érdemi változások helyett folytatódik a toldozás-foltozás, a kisebb reformkísérletek sorra megbuknak (lásd a központosított, egységes tankönyvek kudarcát). Az egymást váltó miniszterek, kik még anyanyelvüket sem beszélik helyesen, csak fokozzák a káoszt, de egyik sem meri vállalni, hogy alapjaitól újjáépítse az elavult rendszert. Az egy évvel ezelőtti tárcavezető, Liviu Pop utólag nyíltan be is vallotta, az túl macerás lett volna.
