A dackorszak közepette úgy érezheted magad, akár egy idegen bolygón – a gyermeked szinte kifordul önmagából, hisztizik, akaratoskodik. Miközben azon tűnődsz, hová lett az ennivaló, nyugodt kis szeretetgombóc, és ki ez az ordítástól rákvörös minidiktátor, ne veszítsd el a reményt, mert nem fogtok egymástól eltávolodni.

Sőt, ő sem marad mindig ilyen. Csak a gyors fejlődés az oka: a hirtelen rázúduló új képességek sora, a kialakuló énkép, a határok keresése és így tovább. Mind-mind természetes dolgok, fontos lépcsőfokok, amelyeken végig kell segítened gyermekedet. Az újonnan szerzett „tudományok” gyakran okoznak frusztrációt, amikor mindent egyszerre akarnak megtenni vagy épp kimondani, ám az nem sikerül rögtön. Segíts neki csökkenteni a belső feszültséget, s így könnyebben megértitek majd egymást is.

Nézd az ő szemével

Az egész napos hisztik, veszekedések mellett bizonyára neked sem sikerül a nyugalom szobraként viselkedned megszakítás nélkül. De sokat segít, ha megpróbálod a gyermek szemszögéből nézni a dolgokat. Ez mindkettőtöket megnyugtat majd. Neked könnyebb lesz elfogadnod a reakcióit, ha tudod azok miértjét, őt pedig megajándékozod a tudattal, hogy van, aki megérti őt.

Egyfelől a felnőtteknek járó tiszteletet meg kell adnod neki, ugyanakkor tudnod kell, hogy nem egy kicsinyített felnőttel állsz szemben. Számos problémájuk, félelmük valós, legalábbis számukra az. Nem azért találja ki, hogy bosszantson: tényleg fél bemenni a fürdőszobába, hiszen legutóbb az a nagy fehér szörnyeteg lekicsinyítette a pulóverét, ami már csak a macijára jó. Mi van, ha ő lesz a következő áldozata a mosógépnek?

Ilyenkor ne mondj ítéletet („Látom, hogy félsz”) és ne véleményezz („Nincs mitől félned, csak a csecsemők félnek...”). Egyszerűen add meg a lehetőséget, hogy elmondja, mi zavarja, és feloldja a feszültségét, mondjuk így: „Látom, hogy zavar valami, szeretnéd, ha ölbe vennélek és megbeszélnénk?” Ezzel amellett, hogy empátiára tanítod, a kettőtök kapcsolatát és a bizalmat erősíted.

Beszélj egyszerűen

A totyogók most tanulnak beszélni. A nyelvet tőlünk tanulják meg helyesen és normálisan alkalmazni, ideértve a szavakat, kifejezéseket, de a hangsúlyokat, beszéddallamot is. Nem szükséges affektálnod, selypítened ahhoz, hogy megértsen. Szólalj meg úgy, ahogy bárkihez szólnál.

Persze a nehéz, latinból átvett hosszú kifejezésekkel és a többszörösen összetett mondatokkal még ráérsz. De ha helyes magyarsággal, rövid tőmondatokban szólalsz meg, hidd el, érteni fog.

A dajkanyelvi szavakkal is csak csínján érdemes bánni. Persze a „cica” maradhat, nem kell helyette „házimacskát” mondanod. De ha mindennek a neve tütüke, bubuka, nyunyika és társaik, sok esetben megnehezítjük a gyerekek dolgát, hiszen ezek – bár látszólag egyszerűbbek – egymáshoz hasonló hangzású szavak. A kucu, a kutyu és a cucu közül pedig nehezebb kiválogatni, melyiket halljuk, mint a malac, kutya és cumi kifejezések közül. A beszédtanulást ez nem feltétlenül könnyíti meg.

(Forrás: Teszáry Nikolett, Családinet.hu)

(folytatjuk)