Ennél már csak az aggasztóbb, hogy 2017-ben az országot elhagyók száma megközelítette a 220 ezret, de még fájdalmasabb, hogy a kivándorlók jó része fiatal: tizenhét százaléknyian 25–29 év közöttiek, s közel tizenöt százaléknyian 20–24 évesek. Ha az ifjú emigránsok tanulni, tapasztalatot szerezni mennének, és vissza is térnének, az természetesen friss véráramlatot jelentene. Ám a jelenlegi, a kilencvenes évek kiszámíthatatlanságát és káoszát idéző viszonyok közepette legtöbbjük aligha tér majd vissza. S hogy még riasztóbbak legyenek a mutatók, újólag megerősítést nyert: az ország lakossága folyamatosan öregszik, a 65 év felettiek aránya már meghaladja a 15 év alattiakét.

Mind az emigránsok népes hada, mind az egyre jobban fogyó lakosság régi, nagy és megoldhatatlan gondja az országnak. Egyetlen kormány, egyetlen politikus, egyetlen szakértő sem mondhatja azt, hogy nem cselekedtek, mert nem tudtak a lakosság fogyásáról, elöregedéséről. Tudták, tapasztalták, ám évtizedek óta képtelenek olyan társadalmi viszonyokat teremteni, amelyek ösztönöznék a népszaporulatot, illetve maradásra bírnák a fiatalokat.

Hiszen utóbbiak mit látnak? Hogy az acsarkodás, a megoldatlan vagy megoldhatatlan problémák országa lettünk, szívós és erős kommunista, szekus gyökérzettel. A távozó ifjak azt láthatják például, hogy a hatóságok képtelenek szakszerűen viszonyulni egy komolyabb problémához, mint a most nagy port kavaró sertéspestis. Tévéműsorban hablatyoló mezőgazdasági miniszterre tekinthetnek némi szomorúsággal, aki annyit tud, hogy a juh egy mioritikus, nagyszerű teremtmény, egy élő szobor, ám a gazdákat kétségbeesésbe kergető kór orvoslásához sem ő, sem kormánya nem ért. Miközben jelentős állatfarmok mennek csődbe, a csodálkozó ifjak azt hallhatják, amint a zseniális Petre Daea arról értekezik, hogy a négy és fél millió disznó országában szinte jelentéktelen a pusztulásra ítélt kétszázezer sertés, s közben az államfő a kormányt ostorozza, amiért nem intézkedik.

Hogyan, miként maradhatnának, amikor a fiatalok lépten-nyomon a szakértelem, a felelősségérzet hiányával szembesülnek? A távozók ezt utasítják el, erre utal az a tény is, hogy csak a tavaly 53 ezerrel többen ragadtak vándorbotot, mint egy esztendővel korábban! Hiszen nem fogadják el azt, amit kínál nekik az az ország, amely kizárólag pártkatonák hűségére és szolgalelkűségére épít, amely saját centenáriumára is csupán belpolitikai csatározással emlékezik, illetve, ahol az állami vezetők és a titkosszolgálatok irányítói még a költségvetés-kiegészítéssel is saját érdekeik szerint játszadoznak, veszélyeztetve akár az állam működését is.

Nehéz azt állítani egy értelmesen élni kívánó fiatalnak, hogy mindezek ígéretes jövőképet jelentenének. És lassan azt sem lehet mondani, hogy az út, amin botorkálunk, vezet valamerre.