Július 30. és augusztus 2. között csodálatos napokat éltünk át Uzonkafürdőn. A tábor központi témája az 1Kor.13 szerinti szeretet volt. Mindennap délelőtt áhítatot tartottunk, a témáról beszélgettünk, játékokkal is bemutattuk, de leginkább a szeretet megértése és megélése a tábor mindennapjaiban volt jelen. Nem bizonyult túl barátságosnak az időjárás, amikor elindultunk, de aztán Isten úgy rendezte a dolgainkat, hogy minden nehéznek látszó külső körülmény ellenére a szeretetből fakadó vidámság volt igazán jellemző a tábor hangulatára.

Már az első nap emlékezetessé vált, hiszen egy kiadós nyári zápor miatt abba kellett hagyni a pancsolást a strandon. A csapat viszont nem csüggedt, az esőzés miatt az öltözőben ragadt gyerekek harsányan énekelték az általuk ismert vallásos és világi dalokat, és még mindig reménykedtek a fürdőzés folytatásában. Úszásra már nem került sor, de jutalmul a szép éneklésért a „gondozó néni” fagyival kedveskedett a gyermekeknek, mosolyt csalva az arcokra. A nagy esőzés miatt megáradtak a csermelyek, és az úton több helyen is víz folyt keresztül, amit nem lehetett kikerülni.  A felnőttek csak néztek egymásra: vissza kell érni a táborba, de a sok kicsivel hogyan lehetséges? Mit is tudjunk tenni ebben a helyzetben? Aztán megjelent egy helybeli férfi, aki arra biztatott, hogy mezítláb menjünk át a vízen, középen haladva, nehogy az ár magával sodorjon. A kicsiket nyakunk közé vettük, a nagyobbaknak fogtuk a kezét, és Isten segítségével át tudtunk kelni a vízfolyáson. Másnap, amikor kérdeztük, mi volt a legszebb élmény, a gyerekek többsége azt mondta: az áradáson való átkelés. Benne volt az izgalom és az egymásnak nyújtott segítség, ami felejthetetlenné tette ezt az alkalmat.

A táborban volt barátságfonal, szövés, királyválasztás, miután ügyességi feladatok sorát oldották meg, békekonferencia, ajándéktárgyfestés, nemezelés, arcfestés. A legjobbak a szabadtéri játékok voltak, amikor felnőtt és gyerek egyenlő félként jelent meg, a felnőtteknek pedig szükségük volt egymás támogató szurkolására a gyermekekkel szemben. Az eredmény önfeledt móka és kacagás lett.

Bulit is szerveztünk, viszont technikai okok miatt zene nélkül kellett megoldani a mulatságot. Percek alatt alakult meg a tábor rádiós stábja, akik egyszerre voltak szólisták és közvetítők is, szólt a zene, folyt a tánctanítás. A felnőttek hagyományos népi táncot tanítottak, a gyermekek modern táncokat. A divatbemutató is egyénre szabott volt, mindenki bemutathatta saját „stílusát”.

A szervezésért köszönet illeti az egyházközséget, a segítőkész felnőtteket és ifjakat, valamint azokat a szervezeteket, amelyek anyagilag támogatták a tábort: Diakónia Keresztyén Alapítvány, Írisz Ház, HEKS, Diakonie Austria, valamint a holland Emmeni Testvérgyülekezet.

Egyed László, Fábián Kinga