Az elsődleges kár szemmel látható: a százezernél több elpusztított jószág – amelyek száma a legnagyobb hazai farm állományának kiirtásával a napokban megduplázódik – láttán a még fertőzésgyanúba sem keveredett, ám a gócokhoz közeli helyeken is sietnek idő előtt levágni a télire szánt disznókat, a felelőtlenebbek pedig egyenesen kidobják, nem kevesen épp a folyóba hajítják beteg sertésüket. A hatóságok képtelenek gátat vetni a kór terjedésének: most derült ki, hogy a leginkább sújtott délkeleti megyékben sem az állatok adásvétele, sem nyilvántartása, sem állatorvosi ellenőrzése nem volt előírásszerű, sőt, utóbbiak gyakoriságát az Európai Bizottságtól másfél éve (!) érkezett figyelmeztetések dacára ritkították. Minden bizonnyal a pénzhiány miatt, mert az tagadhatatlan, hogy az állítólag dübörgő román gazdaságban épp bizonyos kulcsfontosságú kiadásokon spórolnak: ebből adódtak például a különféle gyógyszerkrízisek, most pedig a mezőgazdaságban bekövetkezett vész.
Bárhogy bizonygatja Petre Daea szaktárcavezető, hogy gyorsan és hatékonyan jártak el, és akárhogy hajtogatja, hogy a 4,5 millió sertés hazájában 120 ezer még nem elviselhetetlen veszteség, ez nem igaz.  Több száz munkahely szűnt meg máris – és ki tudja, mikor jutnak az elmaradott megyékben élők új álláshoz? –, ugyanakkor látványosan megugrott a húsimport, növelve az eleve egészségtelenül magas külkereskedelmi deficitet. A következő az infláció előre nem látott gyorsulása lesz – ezt már a jegybank vezetői állítják –, azaz az árak elszabadulása, ami mindannyiunknak rosszul jön: az állami szektorban végrehajtott béremeléseket felfalja, a pénzügyi reformra nagyrészt ráfázott magánszférának pedig újabb egyiptomi csapást jelent. És kárpótlásban még a sertéstartók sem nagyon bízhatnak, nemhogy a járulékos áldozatok: a pénz kevés, késve érkezik, és még nem tudni, kinek jut az üres államkasszából, mert az EU – épp a könnyelmű román hozzáállás miatt – nem fog nagyon besegíteni.
Megoldás egyelőre nem mutatkozik. Noha a sertéspestis komolyan megártott a szociáldemokrata párt amúgy is rohamosan fogyó népszerűségének – és épp ott, ahol nem számított rá, mert az otromba megnyilvánulásai miatt kinevetett Daea azért nagyobb szakmai tekintélynek örvendett, mint a legtöbb minisztertársa –, valóban eredményes fellépést ettől a kormánytól nem várhatunk. Maga az, hogy ide jutottak a dolgok, elképesztő felelőtlenséget és hozzá nem értést árul el – Lengyelországban négy év alatt 95 fertőző góc alakult ki, nálunk tavaly óta 800 –, és a magyarázkodás csak ront a helyzeten. Egyedüli reményünk, hogy most valóban megijedtek a döntéshozók is...