A részt vevő zenekarok – a helybeliek, az uzoni Atlantisz, a mikóújfalusi Nagykürt ’95, a barátosi Ferencz Ernő Együttes, a zágoni, árkosi, baconi, étfalvi, kovásznai, bükszádi zenészek – a falu három utcáján át, zeneszóval érkeztek a kultúrotthon kertjébe, a közönség tapssal fogadta a zenészeket. Közös fellépésként a magyar és a székely himnusz hangzott el, majd kezdődött a műsor. Az árkosiak adták a hangot a további közös zenélésnek. Az Újra itt van a nagy csapat, a Sej-haj, Rozi és más hasonló slágerek zenéje töltötte be a falut, és az sem volt baj, ha sírtak a szép leányok, s a pénztárcának üres lett a belseje. A Leza Egyesület Nemere tánccsoportja (koreográfus: Oláh Mihály) rövid előadással köszöntötte a vendégeket, majd sorban léptek színpadra a zenekarok.

Ilie Nicolae polgármester a színpadról köszöntötte a jelenlévőket. „Lécfalva kis falu nagyszerű, lelkes emberekkel, csak köszönetet lehet mondani a munkájukért, a hozzáállásért, amellyel a színpad építéséhez hozzájárultak, lesz folytatása a találkozónak, lesz pénz a színpad tetejének megépítésére is” – hangoztatta.

Kertész Barna karnagytól megtudtuk, a lécfalvi zenekar 2016 februárjában kezdte el a próbákat. Több fiatal zenész már játszott a kovásznai ifjúsági fúvószenekarban, mások akkor vettek először hangszert a kezükbe. Azóta számos fúvóstalálkozón részt vettek, úgy érezték, illik visszahívni az őket vendégül látó zenekarokat. Többek között ez késztette a lécfalvi találkozó megszervezésére, de nem titok, hogy a hagyományteremtő szándék is késztetésként hatott. „Pillanatnyilag 19 ze­nésszel működik a lécfalvi zenekar, hangszerek tekintetében állhatnának jobban is” – mondta érdeklődésünkre.

A zágoni együttes karnagya, Musát Gyula elismerően vélekedett a találkozóról. „Jó a kezdet, a szervezés is rendben van, habár volt némi bizonytalanság, hogy készen lesz-e a színpad. Biztosan lesz folytatása” – mondta.