Így történt ez az elmúlt hétvégén is, amikor a legnagyobb román párt vezetői újabb viharos ülést tartottak, és újból felzendültek a Dragnea-korszak végét jelző hangok. Ismét hiába: eddig ugyanis ő állított félre mindenkit, aki útjában állt vagy egyszerűen más véleményen volt. Elődje, Victor Ponta kikényszerített lemondása után 2015-ben egyedüli jelöltként, az alapító Ion Iliescut megszégyenítő 97 százalékkal választották pártelnökké, és noha 2016 áprilisában már kimondták az első elmarasztaló ítéletet ellene (a referendumperben felfüggesztett börtönbüntetést kapott), tisztségében maradt, és vezetésével az SZDP 2016 decemberében történelminek nevezett 44 százalékkal megnyerte a választásokat. Azóta botrány botrányt ér, már a harmadik kormányfőnél tartanak (vannak, akik szerint Viorica Dăncilă sem fog a következő választásokig a helyén maradni, rossz jel, ha főnöke dicséri), Dragneát még egy perben elítélték, s habár csak alapfokon, és még fel is menthetik, közben további eljárások indultak ellene, amit nem lehet mind a párhuzamos államra fogni. Mindennek ellenére a román szociáldemokraták egyre szélesebb körben szalonképtelen vezére keményen fogja a gyeplőt. Népszerűsége mélyponton, szavahihetősége rég elúszott, de még dolga van, az igazságügyi törvények módosítása, a büntető és a perrendtartási törvénykönyvek személyre szabott kilúgozása, az elnöki hatáskörök lefaragása, a korrupcióellenes főügyész menesztése után még a közkegyelemre vonatkozó jogszabályt is ki kell harcolnia, elsősorban magának, de társainak is. Ezért és eddig tűrik meg.
Utána pedig jöhet a vízözön, és jönni is fog. Az SZDP minden alapot nélkülöző, a csillagos eget is megígérő kormányprogramja már minden eresztékében recseg, a fedezet nélkül megemelt állami bérek okozta pénzhiány pótlására egyik hitelt a másik után veszik fel (folyton növekvő kamatokkal), úgyhogy nekik nagyon jól jönne, ha a Darius Vâlcov-féle gazdasági csoda időzített bombája, a nagy adósságok és teljesíthetetlen ígéretek egész garmadája egy leváltó kormány idején robbanna, és azt temetné maga alá, miközben ők ellenzékből pihengetve, összerabolt vagyonaik árnyékából élveznék, hogy az általuk okozott drámában az ellenfél vérzik el. Ezt a taktikát követték 2016-ban is, ráhagyták a szakértői kormányra a szennyest, az eredményt pedig tudjuk.
Ez a képlet sajnos elég világos. Az nem világos, hogy miképpen lehet megakadályozni másodszori alkalmazását...