Románia parlamentje — hosszas vajúdás, nyögvenyelés és tökéletlenkedés után — végül elfogadta a világ legostobább, a törvényhozásban voksolók számára is érthetetlen, értelmezhetetlen, áttekinthetetlen választási rendszerét, minek kihatásait ma még a pártok korifeusai és politikusai sem tudják megjósolni igazán. S minthogy mi mindenben eredetiek és öntörvényűek vagyunk — demokrácia, autonómia-felfogás, korrupció elleni küzdelem, európai integráció és a többi —, kiötlötték az egyéni választókörzetes, -kerületes rendszert, hogy a kecske is jóllakjék, s a káposzta se fogyjon el. A ,,kecske" fogalmát ezúttal azok a civil és jogvédő szervezetek testesítik meg, melyek maguk sem nagyon tudták, hogy mit is akarnak, mit is követelnek, a ,,káposzta" pedig a kormánynál és a pártoknál vala, kik úgy szelídítették meg az elképzelést, hogy ők is fennforoghassanak, s a totális káosz se érvényesülhessen.
A teljes zűrzavart az jelenthette volna, ha az önkényesen kijelölt választókörzetek és az egyetlen menetes választás folytán teljesen megszűnik az arányos képviselet, s előáll az az abszurd helyzet, hogy a nagyromániás választók például az RMDSZ-t segítik bejutni a parlamentbe. Vagy éppen fordítva. Ezen az abszurditáson némiképp változtatott ama módosítás, hogy a helyben vesztesek töredékszavazatai továbbra is az általuk támogatott politikai entitást segítik, de egyáltalán nem oldották fel az ellentmondásokat. Például azt, hogyan történhet meg, hogy a Kolozs megyei magyaroknak például egyetlen képviselője, szenátora se legyen, de lesz Brăilában, Vâlceában, Vasluiban például. Totális marhaság, ami eddig azért csak módjával működött, ezután nyaklótlanul elszabadulhat.
Ez az egyik göb! A másik a két magyar politikai erő, az RMDSZ és az MPP gusztustalan torzsalkodása, melyről menet közben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy feloldhatatlan, s közvetítés ide, közvetítés oda, a merevség miatt nem lehet feloldani. Hiába mondta Tőkés László Bálványosfürdőn, hogy az RMDSZ kompromisszumos ajánlata megfelelő lenne az erdélyi magyarság számára, nem úgy Szász Jenő, de Markó Béla sem... Az MPP tizenöt százalékos választási eredménye lett volna az alap a tárgyalásra és megegyezésre, de a pártocska negyven százalékról beszél, főleg Székelyföldön, ami igaz is lehet, csakhogy a vékában lévő búzaszemeket véka számába szokták számolni, nem pedig kupákra lebontva. A reális számítás az MPP-nek két biztos bejutó parlamenti helyet jelenthetett volna, s a ,,visszaosztásból" esetleg még egyet-kettőt. Szász Jenő rögvest négyet (esetleg ötöt!) kért, s a felajánlott kettőt meredeken elutasította. Az RMDSZ sem volt rest, s még egy esetleges harmadikról sem vala hajlandó beszélni.
Szépen vagyunk, s ha mindez így marad (egyre biztosabb, hogy így lesz!), külön-külön indul a parlamenti választásokon az RMDSZ és az MPP, mely utóbbinak semmilyen esélye nincs a parlamenti bejutásra, de a Magyarok Istenének nagyobb dicsőségére (!!!) megakadályozhatja az RMDSZ bejutását is. ,,Minél rosszabb, annál jobb!"
Hogy mi ebben a logika, a tisztesség, a becsület? Eme kérdésre válaszoljanak a ,,nagy meccs" kiötlői, játékosai, sőt, úgynevezett ,,bírái" is. Már most egyre gyakoribb a hang: ,,Ha nincs megegyezés és összefogás, akkor voks sem lesz!" Sem egyiknek, sem pedig a másiknak.
