Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nemhivatalos hírirodája négy dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. A jelentések elérhetők a Transindex Adatbank rovatában.
Romániában szabadon bocsátottak két politikai foglyot
Visky Árpád erdélyi magyar színművészt, akit 1983. február 24-én a román hatóságok politikai okokból bebörtönöztek, 1984. szeptember 7-én, a meghirdetett amnesztia keretében szabadlábra helyezték.
Jól értesült források szerint az 1984. augusztus 23-án bejelentett amnesztiával kizárólag közbűntényesek szabadultak, így a nemzetközi tiltakozás eredményének kell tekintenünk, hogy Visky Árpád és Gheorghe Calciu-Dumitreasa – ez utóbbi többévi raboskodás után – most szabadlábra került.
Calciu-Dumitreasa ortodox pap prédikációiban a vallásszabadság és a demokrácia korlátozása miatt élesen kritizálta a jelenlegi rendszert. Először 1948-ban ítélték el, s csak 1964-ben szabadult. Majd 1974-ben újra börtönbe került, ekkor 10 évre ítélték.
Ezúton hívjuk fel a figyelmet, hogy politikai okokból továbbra is a Ceauşescu-rezsim börtönében van Borbély Ernő tanár, Búzás László technikus, Radu Filipescu mérnök – aki röpcédulákat gyártott, amelyekben személyi változtatásokat követelt a jelenlegi romániai vezetésben –, valamint Páll Béla nyugalmazott tanár. Félő azonban, hogy rajtuk kívül még mások is osztoznak sorsukban, akiknek neve egyelőre nem került nyilvánosságra. (1984/49. sz. jelentés, 1984. szeptember 13.)
Betörtek egy magyar diplomata lakásába
Augusztus elején betörtek Iklódy Gábor Bukarestbe akkreditált magyar diplomata lakásába. A pontos dátumot nem lehet tudni, mert Iklódy augusztus 11-én szabadságáról visszatérve fedezte fel a betörést. A lakásból eltűnt egy rádiós magnó, magnókazetták, két fényképezőgép, fotók, videófilmek, valamint két üveg ital. Iratok nem tűntek el, azokat a magyar diplomata a nagykövetségen tárolta. A betörők nem nyúltak a lakásban lévő egyéb értéktárgyakhoz. Iklódy jelentette az esetet a román rendőrségen, ahol a rendőrök biztosították őt, hogy a betörőket rövid időn belül elfogják.
Külön megvilágításba helyezi az esetet az a tény, hogy román források szerint Iklódy Gábor az a magyar diplomata, aki a legintenzívebb kapcsolatokat tartja fenn a romániai magyar értelmiségi körökkel. Erdélyi megfigyelők – az elmúlt évek tapasztalatait és az eset körülményeit figyelembe véve – a román hatóságokat gyanúsítják. (1988/52. sz. jelentés, 1988. augusztus 13.)
Újabb egyházi és rendőri intézkedések Tőkés László ellen
Az aradi esperesi hivatalból kiszivárgott újabb értesülések szerint a Securitate nyomására Papp László nagyváradi püspök – Tőkés László elöljárója – augusztus 13-ára magához rendelte a temesvári presbitériumot azzal a szándékkal, hogy – megosztva őket – maga a presbitérium járuljon hozzá a lelkész eltávolításához.
Minthogy ez nem sikerült a hatóságokat mindenben kiszolgáló püspöknek, augusztus 18-ára magát Tőkés Lászlót rendelte fel Nagyváradra a gyülekezet két másik tagjával – Unterweger Tibor főgondnokkal és Szalay Gusztáv gondnokkal egyetemben –, hogy immáron tőlük próbálja kizsarolni a lemondást. Eredménytelenül. A megfélemlítések és fenyegetések egész sora követte e lépéseket, beleértve, hogy Papp László kollégájával, Nagy Gyula kolozsvári püspökkel közösen körlevelet bocsátott ki megerősítvén a „lelkészi függelemsértés” alapelveit – ezzel is bizonyítandó, hogy Tőkés a klérus belső rendjét úgymond veszélyezteti. Minthogy az erdélyi református papság és a gyülekezetek nem fogadták túlzott lelkesedéssel e levelet, és szemmel láthatóan egészen másképp vélekedtek Tőkés magatartásáról, a püspökök – jelek szerint – lemondtak annak további erőltetéséről. Viszont a titkosrendőrség annál kevésbé fogadta el a körülmények ilyetén alakulását. A lelkészt augusztus 30-án berendelték a körzeti rendőrségre, ahol felhívták figyelmét, hogy temesvári tartózkodási engedélye október folyamán lejár, így legkésőbb októberben mindenképpen el kell hagynia a várost. Ha ezt nem teszi, kilakoltatják, kitoloncoltatják onnan.
Tőkés László, mint ismeretes, több esetben igen határozott hangnemben kritizálta a nemzetközi és a magyar nyomtatott sajtóban, valamint a televízóban és rádióban a román rezsim politikáját. Ezt követően szinte teljesen elszigetelték őt a külvilágtól; így külföldről telefonon gyakorlatilag ma már lehetetlen elérni. Fontosabb és jellemzőbb ugyanakkor, hogy a titkosrendőrség elsősorban egyházi elöljáróit igyekszik – nem kis sikerrel – megnyerni félreállításához. (1989/86. sz. jelentés, 1989. szeptember 13.)
Nyugaton maradt egy erdélyi református lelkész
Fazekas Sándor vajai lelkész, a Kolozsvári Református Egyházkerületi Tanács tagja nyugati kiküldetéséből nem tért haza – az NSZK-ban maradt. Fazekas azon kevés erdélyi lelkészek közé tartozott, akik a Romániában lévő Református Egyházat nyugaton, így a különböző nyugati konferenciákon képviselhették. Ez a képviselet azonban mégsem a református egyház, hanem a Ceauşescu-rezsimnek teljesen behódoló református egyházi vezetés képviselete volt. A lelkészek zöme ezért bizalmatlan volt vele szemben, ugyanakkor a Fazekashoz közelállók szerint a vajai lelkész erős lelkiismereti konfliktusban szenvedett, s ezt feloldandó disszidált nyugatra. Felesége és három gyermeke maradt Erdélyben. (1988/58. sz. jelentés, 1988. szeptember 14.)
Szerkesztette: Szekeres Attila
