Bálint József városi önkormányzati képviselő, az EMNP háromszéki szervezetének elnöke köszöntőjében felidézte: a románok pár nappal korábban, szeptember 8-án a városháza előtt a Treceţi batalioane române Carpaţii dallamára emlékeztek a román csapatok 1945-ös sepsiszentgyörgyi bevonulására, jelezve, hogy itt vannak. Most a magyar honvédség 1940-es bevonulására az Erdély-indulóval emlékezünk, jelezve: mi is itt vagyunk. Ez a valóság, melyre jövőnket építenünk kell itt, ahol az idők során mindig több nemzetiség és felekezet élt együtt: büszkén vallási szabadságunkra, tekintettel nemzeti érzékenységünkre akkor is, ha ünnepeink nem mindig esnek egybe – fogalmazott a rendhagyó megemlékezés kezdeményezője.

Önkormányzati képviselőtársa, Cserey Zoltán történész a bécsi döntés előzményeit ismertette a pár tucatnyi érdeklődővel, felidézve, hogy előbb Felvidék, majd Kárpátalja visszatérése előzte meg Észak-Erdély visszacsatolását német döntőbíráskodás nyomán. Kevés olyan mozzanata van történelmünknek, amely ekkora örömmámort, ennyi boldog pillanatot szerzett volna, mint a bécsi döntés nyomán Erdélybe bevonuló magyar honvédek fogadása: már a döntés hallatán utcára tódultak az emberek, elővették kifakult zászlóikat, kokárdát tűztek. A bevonulás pedig valóságos ünneppé változott mindenütt, a helyiek kitörő örömmel, ünneplőbe öltözve, kürtőskaláccsal, pálinkával várták a magyar katonákat – nagy lelkesedés fogadta aztán a később a vármegyeházán előadást tartó gróf Teleki Pál miniszterelnököt, majd azt követően Horthy Miklós kormányzót.

Az egykori vármegyeháza előtt csütörtökön délután lezajlott emlékidézés csak egy része volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Minta ifjúsági szervezet, a Szilaj Hagyományőrző egyesület, a Gáll Lajos Futókör és a sepsiszentgyörgyi kerékpáros egyesületek partnerségével megvalósuló 100 év elnevezésű mozgással egybekötött megemlékezésnek, a rendezvénysorozat programjai között szerepelt még koszorúzás a szemerjai református templomnál és őrtűzgyújtás a Pacén.