Az ABS, vagyis az Anti-lock Braking System ötlete először az 1920-as évek elején merült fel, és 1928-ban a német Karl Wessel volt az, aki elsőként a szabadalmaztatásig jutott. Ezután viszont még több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mai modern autókban lévőhöz hasonló első blokkolásgátló elkészüljön. Az alapötlet roppant egyszerű: vészfékezéskor sem csúszik meg a kerék, és az autó mindvégig irányítható marad.
A Mercedes-Benz 1970-ben készítette el a személyautókba szánt elsőgenerációs ABS-ét, melyet a Teldix-szel közösen fejlesztett ki. 1978 augusztusában pedig napvilágot látott a német gyártó immár a Bosch-sal fejlesztett második generációs blokkolásgátlója, ami végül is elsőként került bele sorozatgyártásban készülő járműbe. A világ első ABS megoldással szerelt személyautója a 116-os sorozatú Mercedes S-osztály volt, mely
1978 decemberétől készült ezzel az úttörő biztonságtechnikai fejlesztéssel. A 140 alkatrészből álló első ABS opciós extra volt, amiért akkoriban mintegy 2200 német márkát kértek el. 1984-től minden Mercedesben az alapfelszereltség részét képezi a blokkolásgátló, aminek az Európai Unióban 2004 óta minden eladott új autóban kötelezően ott kell lennie.
És a lényeg: ABS-es autóval vészhelyzetben mindig teljesen rá kell taposni a fékpedálra, és el kell felejteni a pumpálós fékezést. A kocsi mindvégig irányítható marad, ki lehet kerülni vele a hirtelen felbukkanó akadályokat, és az ABS még akkor is kiváló szolgálatot tesz, ha használata miatt adott esetben némileg megnőhet a fékút.
