Csak látszólag csendesek a napok az alsó-háromszéki nagyközségben. Szinte észrevétlenül pereg az élet. Ütemesen korszerűsödik a községközpont infrastruktúrája, alakulnak a megpályázott objektumok, melyekből az egyik legégetőbb a központi Tatrangi Sándor-iskola helyzete, ugyanis sokan kételkednek, vajon elkészül-e legalább a belső felújítás iskolakezdésre. Az egyházi-gyülekezeti életben sincs uborkaszezon, bármikor ünnepi beugrásra kész az Atlantisz együttes, még a kilencvenéves Páljános Ilonka néni sem henyél, az árnyékban szorgalmasan köti-kötögeti, fonja törökbúzalapiból készülő szép tárgyait. Megkezdődött az aratás.