Az egészségügy egyenesben van, már csak a szülőket kell meggyőzni, hogy engedjék gyerekeiket beoltatni kötelező védőoltással, ha az éppen nem hiánycikk. Ha pedig gondok vannak az oktatási rendben, például a kisebbségi gyerekek románnyelv-oktatásával, akkor azt a tanügyminiszter rögtön és hatékonyan megoldja. Most már az is jól el van intézve! A disznópestis felszámolása is nagyszerűen halad, már kiirtottak 140 ezer sertést, tetemük száguldozhat az autósztrádákon a központosított dögkutakba.
Szóval gondjaink nagyjából meg vannak oldva, már csak ez a referendum hiányzott, mint üvegesnek a hanyatt esés. Annyi a pénzünk, hogy (kerül, amibe kerül) az a 20 millió euró, amit felemészt, semmiség, amikor az uniós pénzeket sem hívjuk le. Az állam, lám, foglalkozik a családdal, mármint fogalmának fontos és pontos meghatározásával. Sőt, törődik is a családokkal, áldozatot hoz, és körülbelül négymillió román állampolgárnak megengedi, hogy külföldön vállaljon munkát, pedig ha idehaza dolgoznának, adó és mindenféle járulék formájában mekkora összegeket tudna bevasalni tőlük!

Férj vagy feleség itt hagy csapot, (keresztény családért harcoló) papot, házastársat, gyereket. Anyuka külföldön bébiszitterkedik második gyerekkorukat élő kilencvenévesek mellett, míg itthon a nagymama neveli az árván hagyott gyerekeket. Ha sikerül a népszavazás, nem tudni, mi lesz például a méhcsaládokkal, ahol egy (király)nő mellett néhány here henyél, és rengeteg nemtelen dolgozó méh szorgoskodik. Ha ezután egy méhcsaládnak is egy királynőből és egy heréből kell állnia, akkor ki fog dolgozni? A referendummal aztán egy füst alatt lehetne rendezni a házibarátok mint családtámogatók státusát is.

Van még néhány zavaros paragrafus az alkotmányban, amelyeken kellene változtatni, mert jelenleg azok miatt mindenki az alkotmánybírósághoz fordul tyúkperes ügyekben. De az alkotmánybírák is, legjobb esetben, azok érdekei szerint értelmezik a sokféleképpen interpretálható alaptörvényt, akik delegálták őket a taláros testületbe. Nem ártana egyszer végre leszögezni, hogy az elnöknek és a parlamentnek, kormányfőnek milyen hatásköre van, mert állandóan a babarongy visszakövetelése folyik – egyfelől az elnök Iohannis, másfelől kormány és kormánypártok között. Iohannis keménykedik, mint az amerikai elnök, Trump vagy a francia Macron. Ellenfelei azt szeretnék, ha csak díszpinty lenne, mint Németországban, ahol a kancellár vezet, vagy mint Magyarországon, ahol Áder János leginkább a vizek tisztaságával foglalkozik. Nálunk sem ártana alkotmánymódosítással önteni tiszta vizet a pohárba.

Ha már ismét népszavazásosdit játszunk, azt is jó lenne pontosítani, hogy a titkosszolgálatnak milyen feladatai vannak. Mert ha így megy tovább, lassan még jobban ráül a három hatalmi ágra, és titokban (el)intézi mindhármat. (Ennek jelei már most is látszanak!) Elméletileg a titkosszolgálat a parlament ellenőrzése alatt áll, de néha úgy néz ki, mégis ő ellenőrzi a politikusokat, és azt tetetheti hűvösre, akihez éppen kedve szottyan. Jó lenne már egyszer végre alkotmányos úton tisztázni az (i)gazságszolgáltatás csúcsszerveinek jogköreit, de a helyi közigazgatás szerveiét is. Nem ártana megváltoztatni az alkotmány 1-es, megváltoztathatatlan cikkelyét sem, amely szerint Románia egységes nemzetállam, mert ahogy elnézem az itt folyó harcot a különféle érdekcsoportok között, ez az egységesség legalábbis kétséges. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetállam elnevezés ellenére itt még mindig léteznek más, a nagy nemzeten kívüli kis nemzetiségek is.