A Váradi József utca felső részéből indulnak, egyikük gyorsabban, mint kellene. Rollerrel gurul le a járdán a hegyről, hiszen hasznos szerkezet a törpejárgány. Hasznos, de nem veszélytelen, védősisakot kíván. A srác robog, de majdnem az utca aljában váratlan akadállyal találkozik. Elesik, a roller pedig nekicsattan az útnak, jókora koppanás, fémes hang hallatszik. Aztán csend. A kisfiú mozdulatlanul fekszik az út szélén, a járdaszegély mellett.

Az ablakból látottak után rohanás ki, a helyszínre. Már mellette áll egy autó, vezetője a fiú mellett térdel. Dr. András Pál sepsiszentgyörgyi szülész-nőgyógyász főorvos éppen a Gesztenye sétányra kanyarodott, ám látva a földön heverőt, megállt, s rögtön vizsgálni kezdte a kis sebesültet. Pillanatokon belül mondja, mentőt kell hívni. A srác nem mozdul, csak enyhén nyöszörög, arcát, fejét üthette be a járdaszegélybe. Megrázó látvány. Az orvos eközben teszi a dolgát, szólítgatja, halkan beszél hozzá. Ez nem csupán elsősegélynyújtás volt, hanem, mint később megjegyzi, újjáélesztés. Bizony, bajba keveredett a fiú.

Gyűlnek időközben a járókelők, nézik részvéttel a történteket. Némiképp rémülten, csendben. Egy kivétellel. Hiszen mindig akad hangoskodó, aki nincs tekintettel semmire, most is harsányan, szinte kiabálva szól, mintha ő lenne a legfontosabb. Hallja maga ott, rikkant a segítőnek, szóljon hozzá jó hangosan, ne engedje, hogy eszméletét veszítse, s még azt is hozzáfűzi, ő csak tudja, mert elvégzett egy elsősegély-nyújtási tanfolyamot... Orvos, aki a gyermeket ápolja, mondják többen. Nem érdekes, vág vissza nyersen, feltűnést keltően emberünk, tudja ő, milyenek az orvosok ebben az országban... Szerencsére maga az érintett nem veszi a lapot, teszi, amit tennie kell, higgadtan, nyugodtan. Aztán megérkezik a mentő, óvatosan autóba teszik a gyermeket, tizenegy éves csupán, s a jelenlévők szülők, rokonok után telefonálnak.

Azóta a kis srác túl van a nehezén. Jól van. Járhat iskolába, rollerezhet is, csak óvatosabban. Szerencséje volt, hogy pontosan akkor került mellé az önzetlen, szakmáját és hivatását elsődlegesnek tekintő orvos, amikor a legnagyobb szükség volt rá.

Hiszen kétszer ad, ki gyorsan ad.