Farcádi Botond
A forgatókönyv ismerős: valamely székelyföldi megye – most éppen a szomszédos Hargita megye – prefektusa jelentett, a hatóság pedig lecsapott. Ezúttal nem magyar felirat vagy székelyföldi regionális jelkép mozgósította a szolgálatos nemzetféltőket, hanem néhány gyermekrajz. A célpont pedig nem valamely önkormányzat, hanem egy iskola és annak vezetői, oktatói, tanulói.
A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában történt ugyanis, hogy a nemzeti összetartozás napján a tanulók azt kapták feladatul – a Határtalanul program részeként érkezett magyarországi testvérdiákokkal közösen –: rajzolják le az udvaron azokat a területeket, ahol jelentős számú magyar közösségek élnek. A főtanfelügyelő szerint így Nagy-Magyarország térképe rajzolódott ki – csoda is lett volna, ha mondjuk a koreai félsziget körvonalai jelennek meg –, a prefektus azonnal nemzetvédő üzemmódba kapcsolt, és tüzet okádott védelmezendő a gyermekrajzok által ismét végveszélybe került egységes román nemzetállamot, az oktatási tárca pedig három és fél hónapos alapos kivizsgálás után kimondta a szentenciát: politikai-szeparatista jellegű volt az ominózus rendezvény, melyért szankcionálni kell az iskola vezetőségét és a tanárokat.
A történet jól illeszkedik tehát azon hatósági eljárások sorába, amelyek gyakorta túllépnek az abszurd határán. Róttak már ki több tízezer lejes bírságot székely zászló miatt, magyar feliratokért, mi több, koholt vádak alapján, koncepciós eljárás során börtönbe zártak két kézdivásárhelyi fiatalt néhány petárda birtoklásáért – a székelyudvarhelyi eset azért oly megdöbbentő és felháborító, mert ismét oda üt, ahol leginkább fáj: iskolai történetből kerekít politikai cirkuszt, meg sem kísérelve azt, hogy az ilyen államhatalmi megtorlásoknak legalább a gyermekek ne legyenek célpontjai. Mert voltaképpen azt teszi az oktatási minisztérium, amivel az iskolát vádolja: „politikai jellegű tevékenységbe” vonja be a diákokat, akik amúgy semmi mást nem tettek, mint hogy egy történelmi témájú feladatot teljesítettek. Persze, nem precedens nélküli, hogy a – jóisten tudja, ki ellen folyó – nagy román nemzetvédelmi harcban éppen diákokon csattan az ostor: láttunk már hasonlót a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium esetében, de nyugodtan ide sorolhatjuk az elemisek románoktatásának módosításáról szóló rendeletet is.
Mindezek azt jelzik, nemzetféltő, magyarellenes rohamai során a román államhatalom egyre kiemeltebb szerepet szán az oktatási frontnak. Ami nemcsak azért felháborító, mert megszerzett oktatási jogok kerülnek ismét veszélybe, hanem mert gyermekek válnak politikai csatározások áldozataivá.
