Rendőrségi hírekből ismerhettük ez idáig a telefonos csalás néhány módszerét. Ezek közül egyiket drótpostás csalássá fejlesztették.
Szerda este ímélüzenet érkezett a postaládámba egy román ismerősömtől. Tárgyként megjelölték: sürgős. A levélben csupán annyi állt: tudnál segíteni? Visszaírtam: mondjad. Aztán lestem, jön-e válasz. Az késett. Erre közösségi oldalon küldtem üzenetet: gépnél vagyok. Visszaírt: ha ímélt kaptam, ne vegyem figyelembe, mert feltörték az elektronikus postaládáját.
Kis idő után megérkezett az elektronikus levél. A történtek után már számítottam erre. Csak ezúttal nem telefonon, hanem ímélben jött, és én magam kaptam. Románul jött, Răzvan névvel aláírva, ám a fogalmazásból rájöttem, nem román ember írta, hanem a román nyelvet valamilyen módszerrel elsajátító külföldi. Ugyanis már az első mondatban ilyesféle a fogalmazás: örvendek, hogy visszaválaszoltál viszont nekem.
Nos, azt írja az állítólagos Răzvan, hogy gondja van a telefonjával vagy a telefonhálózattal, mivel Törökországban van, és onnan egy kórházi számítógépről ír. Múlt héten sürgősségi hívást kapott az isztambuli Memorial Hizmet Kórházból, hogy unokatestvére és annak családja szörnyű balesetet szenvedett Kucukce-ben, és sajnos az autót vezető feleség szörnyethalt. Sietett segíteni az unokatestvérén és családján, de sajnálatos módon onnan nincs közvetlen banki kapcsolata, és nem eszközölhet banki átutalásokat.
Ám ki kell fizetnie az unokatestvére és annak hároméves kisfia – akinek lába „gyorsan” eltört – kórházi költségeit. (Ide a furcsa fogalmazáson kívül helyesírási hiba is becsúszott, s később is találunk érdekes kifejezéseket.) Írja továbbá, arról tájékoztatták, hogy egyetlen módja a hároméves kisfiú élete megmentésének (a lába megmentésére gondolhatott!?) a sürgős porcátültetés. A térdműtét becsült költsége 9000 dollár, de már az eddigi kezelésre elköltött mintegy 7200 dollárt, teszi hozzá Răzvan. Azt kérdezi továbbá, ki tudnám-e segíteni sürgősen 1800 dollárral, hogy a műtéti beavatkozást mielőbb elvégezzék. Az ön segítsége hozzásegíti önt ahhoz, hogy ismét normális életet éljen. (Itt is egy feltűnő tévedés, no meg az igazi Răzvannal tegező viszonyban vagyok.) Aztán biztosított arról, amint hazaérkezik, megadja a pénzt, és kéri, értesítsem, ha segítségére lehetek.
Gondoltam egy merészet, s beálltam, a játékba. Visszaírtam: kedves Răzvan, mindössze 200 euró megtakarításom van. Hogyan tudnék rajtad segíteni? Légy szíves, add meg a telefonszámodat, hogy felvehessem veled a kapcsolatot.
Aztán jött a válasz. Köszönetet mondott a beteg unokatestvére iránti együttérzésemért. Írja továbbá, hogy hét munkanapba telik, amíg új „telefonvonalat” létesíthet, így a kapcsolattartás egyetlen módja az elektronikus posta. Aztán megadta az isztambuli elérhetőségét, hogy oda utaljam a 200 eurót a Western Union szolgáltatását igénybe véve. És amint átutaltam az összeget, ímélezzem neki az elismervényt, hogy felvehesse a pénzt. Ismét biztosított arról, hogy amint visszatér, megadja a pénzt. Végül megkérdezte, a közeljövőben megyek-e a „nyugati unió kijáratához”. Ez utóbbi kérdésre, melyet igen-igen furcsán fogalmazott meg, nem értem, mi szüksége volt.
Nos, a képlet egyszerű. Ha a csaló feltör egy elektronikus postaládát, rengeteg címhez jut hozzá, és akár mindenkinek küldhet segélykérő levelet – együttérzésre számítva. Ha valaki felül a csalónak, és bármely kis összeget is átutal, annak búcsút inthet. Érdeklődésemre a megyei rendőrség szóvivője közölte, ilyenfajta csalási esettel nem találkoztak, telefonos csalási ügyük sem volt az idén, más megyében megtörtént. A rendőrség is felhívja a figyelmet, ne dőljünk be a csalóknak.
