Kötelet font sárból, szivárványból, erdők, legelők
csöndjéből, patakok morajából, jó erős kötelet,
ezerszín suhogót, s Farkaslaka fölött egyik végét
földobta a mennybe. Durumót elküldte faláska
pálinkáért, s amíg az oda volt, kilendült kelettől  
nyugatig, fanyarkás mosollyal lengett Óceántól
Indiákig, légörvényt költött útjában, fölrebbentek
mezők, erdőségek, házak, s új, mesebéli alakzatokká
ismét összeálltak, mert ahol legközelebb volt az éghez,
szerettei földjén, nagyot dobbantott mindég.
Aztán egyszer csak fönnmaradt egy felhőn, ezernyi
színből font kötele fordított, homorú szivárványként
ragyogja be a tájat, s fekszik ő állára könyökölve,
hogyha fellegek árnya tévedne faluja fölé, elfújja.
Hát, Istenem -