Demeter J. Ildikó
Tíz családból nyolcnak gondot okoznak a hétköznapi kiadások, háromnál több család meg-megkésik a létfenntartáshoz szükséges számlák kifizetésével, ezek fele pedig rendszeresen kölcsönből törleszti – ily módon nyilván egyre dagadó – adósságait. Ez a helyzet a centenáriumi Romániában, ahol ugyanazon statisztikai hivatal szerint kilencedik éve jegyeznek gazdasági növekedést. De már nem sokáig: a következő válság a közgazdászok szerint elkerülhetetlen, és nagyobb hatása lesz, mint az előzőnek.
Az ország pénzügyeinek intézői ugyanis szemlátomást semmit sem tanultak az előző leckéből, és egyáltalán nem értettek ahhoz, hogy jól gyümölcsöztessék a meglévő pénzt és lehetőségeket: hosszú távú beruházások, uniós támogatások helyett béremelésekre és hitelekre költünk. Az eredmény lesújtó: a lakosság többségét egy váratlan esemény ma is kibillenti egyensúlyából (például egy rövid megbetegedés is jövedelemkiesést és pluszköltségeket jelent), az állami infrastruktúra állapota pedig nemhogy javulna, egyre romlik. Semmi sem lett a megígért kórházakból, az autópálya-építés kibírhatatlanul lelassult, vasúti hálózatunk pedig annyira elhanyagolt, hogy néhol csak lépésben haladnak a vonatok. A Pro Infrastructura Egyesület friss összesítése szerint a sínek 75, a hidak 65, a töltések 50, az elektromos vezetékek 90 százalékának járt le az élettartama, és ha így megy tovább, az egész vasúti rendszer összeomlik 2030 és 2040 között; tavaly már siklott ki személyvonat is, idén pedig kevéssel az ingázókat szállító szerelvény áthaladása után omlott össze a tatrangi híd. Felelősök természetesen nincsenek, ahogy a tatrangi gátnál történteket is csak afféle természeti csapásnak tekintik, holott megelőzhető vagy legalábbis kevésbé pusztító lett volna az árvíz, ha előrelátóbbak lettek volna.
Most pedig a károsultaknak járó segélyeken takarékoskodnak: még az általuk ígért keveset sem adják mindenkinek. Hírlik, hogy üres az államkincstár, még a tartalékalapnál sem maradt osztogatnivaló. Ami önmagában is baj, de még nagyobb, ha a gazdaság egészébe helyezve nézzük. Az egyik román szaklap arra figyelt fel, hogy idén 30 százalékkal kevesebb lakást vásároltak Romániában, mint tavaly, ami rossz jel, és nem az egyetlen. A svájciak után a német beruházók is azt állítják, hogy az elmúlt évben bizonytalanabbá és kiszámíthatatlanabbá vált a román gazdaság, a kormány intézkedéseinek fenntarthatósága és pozitív hatása kérdésessé vált, a belé vetett bizalom meggyengült, ezen pedig a bürokrácia és a korrupció csökkentésével, illetve bizonyos befektetésekkel lehetne segíteni: a meglévőnél színvonalasabb oktatásra és egészségügyre van szükség, útépítésre és a munkaerő-kivándorlás megakadályozására.
Hányadszor halljuk ezt? Szerét sem tudjuk. De azt látjuk, hogy a minden mellékessel elfoglalt kormánypártokig még mindig nem ért el az üzenet...
