Hetven év után hazajutnak a Szovjetunióba került magyar hadifoglyok aktái. Mintegy hatszázezer ember adatainak átadásáról döntött egy magyar–orosz vegyes bizottság.
A Magyar–Orosz Levéltári Vegyes Bizottság szentpétervári ülésén megegyeztek a második világháború idején fogságba esett és elhurcolt, közel hatszázezer magyar állampolgárra vonatkozó, Oroszországban őrzött levéltári adatok feltárásáról, a XX. századi magyar történelemre vonatkozó alapkutatások elindításáról, továbbá a magyar és rokon népekre vonatkozó középkori kutatások elősegítéséről.
A magyar kormány a 2000-es évek eleje óta folyamatosan napirenden tartotta a Szovjetunióba hadifogolyként és kényszermunkásként került, mintegy hatszázezer honfitársunk adatainak megismerését. Erre mostantól a vegyes bizottság döntése alapján végre lehetőség nyílik. A nyilvánossá tett dokumentumokból kiderül, hogy ki hol esett hadifogságba, a Szovjetunióban mely táborokba kerültek, milyen egészségi állapotban voltak, és végre azt is megtudhatjuk, hogy annak a 65 170 honfitársunknak a földi maradványai, akik a hivatalos iratok szerint a Szovjetunióból soha nem tértek haza, hol találhatóak.
A történészek az orosz adatokkal szemben 200–300 ezerre teszik a volt Szovjetunió területén hadifogságban eltűnt és elhunyt magyar katonák és civilek számát.
Ki kell emelni a civilek elhurcolását, mivel a Moszkva által megállapított hadifogolykvótákat a Vörös Hadsereg és csatlósai csak a magyar civil lakosság összefogdosásával, deportálásával tudták teljesíteni. A beszámolók szerint az elhurcolt foglyok 20–30 százaléka még a Szovjetunió felé vezető úton, illetve a gyűjtőtáborokban életét vesztette a bánásmód és a járványok miatt.
A több évtizedes elhallgatást szolgálta, hogy 1948 novemberében, a kommunista diktatúra kiteljesedésekor a kormányzat a hadifogolykérdést hivatalosan megoldottnak tekintette, mondván, akkorra már csak a szovjet hatóságok által elítélt háborús bűnösök maradtak kint.
(Baranyai Gábor/Magyar Idők)
