Farcádi Botond
Attól azért őrizzen meg bennünket a Jóisten, hogy Liviu Dragnea immár mindörökké az ország ura maradjon (még ha hivatalosan nem is ő tölti be a miniszterelnöki tisztséget), de annyiban tényleg öröknek tűnik, hogy az általa már-már tökélyre fejlesztett hatalommegőrzési technika alighanem még igen sokáig uralja majd a romániai politikát.
Ráadásul ez még önmagában csak a kisebbik baj lenne, a nagyobbik, hogy ez a stratégia a legaljasabb módszereken alapszik. Például a pártbeli erős emberek, helyi bárók megvásárlásán – nyilván közpénzekből, tehát adólejeinkből finanszírozva –, tisztségek ígéretén, osztogatásán – így kerülnek aztán az államapparátus fontos pozícióiba hozzá nem értő pártkatonák –, a kollégák megfélemlítésén, zsarolásán – ha hinni lehet bírálóinak, a pártelnök ettől sem riad vissza –, külső ellenségkép felépítésén – Kövesi, Iohannis, George Maior stb. –, komplex összeesküvés-elméletek kidolgozásán, hogy a bírálatok lényegéről elterelje a figyelmet – ilyen a párt egységére törő párhuzamos állam. Csupa olyan eszköz tehát, amelynek vajmi kevés köze van a demokráciához vagy a közérdekhez, hogy a tisztességről most ne is beszéljünk.
Liviu Dragnea a tökélyre fejlesztette ezeket a technikákat, az alakulaton belüli elmozdítására tett újabb próbálkozás kudarca tehát borítékolható volt. Nem azért, mert ilyen okos, erős, ügyes ő – bár kétségkívül ravaszabb és könyörtelenebb az átlagnál –, hanem azért, mert olyanokból áll a Szociáldemokrata Párt – sőt, élünk a gyanúperrel: a többi alakulat is –, hogy ezek a módszerek kiválóan működhetnek. Mert a helyi bárók, nagy potentátok, de a magas tisztségbe jutott bírálói is nagyrészt opportunisták, zsarolhatók, megvesztegethetők, lefizethetők. A pártelnök pedig tudja ezt, és ki is használja.
Bennünket amúgy már csak azért sem zavar különösebben, hogy a Dragnea leváltására törekvő belső ellenzék próbálkozása kudarcba fulladt, mert az úgynevezett „reformerek” hada olyan politikusokból áll, akik magyarellenességben és nacionalizmusban minden bizonnyal túltesznek a jelenlegi pártelnökön. Mihai Tudose például nem is oly régen még akasztással fenyegetőzött, Gabriela Firea pedig már televíziós műsorvezetőként feltűnt magyarellenes kirohanásaival, egyike volt azoknak, akik szorgalmazták Tőkés László állami kitüntetésének visszavonását, de még pár nappal korábban, a párton belüli kampány idején is előhúzta a magyar kártyát, azt kérve számon Dragneától, hogy miért nem védte meg az országot Orbán Viktor támadásaitól.
Egyik kutya, másik eb, mondhatnánk tehát, Liviu Dragnea pedig tényleg örök, módszerei talán akkor is élnek majd, amikor már másvalaki lesz a Szociáldemokrata Párt elnöke.
