Most más a módi. Mivel demokrácia van, és nem is akármilyen, a nép választással döntheti el, hogy kiket ültet a saját nyakába, aztán négy évig bánhatja. Ugyanis teljesen mindegy, hogy kire szavaz az istenadta, mert az égadta világon semmi nem változik, illetve csak esetleg rosszabb lesz. Népünk és győztes pártunk nagy vezérét, Liviu Dragneát most teljesen demokratikus úton a Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottsági ülésén politikai merénylettel akarták félreállítani azok, akiket azelőtt keblén melengetett, és akik eleddig nyaltak neki… imitt-amott. Amikor a római szenátusban huszonhárom késszúrással (i. e. 44-ben) meggyilkolták Julius Caesart, a gyilkosok közt volt egyik pártfogoltja, a fogadott fiaként számontartott Brutus is, a császár csodálkozva kérdezte: Te is, fiam, Brutus? Most Dragnea urat politikai hullává akarta degradálni Bukarest főpolgármester asszonya, Gabriela Firea, a kormányfőhelyettes Paul Stănescu, valamint Adrian Țuțuianu korábbi védelmi miniszter és korábbi hívei, talpnyalói közül még heten. Ő is így kiálthatott volna fel: Te is, lányom, Gabriela, és ti is, fiaim, ti Brutusok?! Bár az összeesküvők csak javallották, hogy Dragnea lépjen hátrébb (ott volt a szakadék?), ő tudta, az számára annyit jelent, mint amikor a korábbi miniszterelnök, Ponta beadta derekát, illetve  lemondását, és e ballépése óta is keresi az utat a hatalom felé, de nem találja. Most például mindenféle fotókat ránt elő, azzal akarván bizonyítani, hogy bizony őpártelnöksége is jó viszonyban van azokkal, akik ellen úgymond harcol. Dragnea könnyedén hárít, érvelvén, csak azért poharazgatott a főügyésznővel, Laura Codruța Kövesivel, hogy titkon esetleg mérget cseppentsen italába, mert mint mondta, a hölgy sok rosszat tett. Mivel ez nem sikerült, végül csak félreállíttatta.

A Dragnea ellen most eltervezett puccsocska nem jött össze, mert a pártvezér ügyesebb volt, mint ellenfelei. Némi ajándékokkal, magas beosztások ígéretével szerelhette le azokat, akiknek a végrehajtó bizottsági ülésen végre kellett volna hajtaniuk az alvezérek által kiagyalt politikai gyilkosságot, de ők a hátsó sorokban meghúzódva, jó román szokás szerint vártak a csata kimenetelére, amelyet Dragnea úr vezércselei döntöttek el. A többség mellé állt, és máris Firea asszony eltakarítását kérték a pártból. A főnök nagylelkűnek mutatkozott, és adott neki még egy utolsó esélyt megjavulni. Némi kormányátalakításról is szó van, de majd csak később küldik el az elbocsátó szép üzenetet (amely manapság a selyemzsinórt helyettesíti) azoknak, akik nem teljesítettek jól, például főnökük végrehajtó bizottsági megvédésében. A bizonytalan kimenetelű ülés alatt az ingadozók arra gondoltak, hogy jobb ma egy Dragnea, mint holnap egy Firea, aki állandóan úgy beszél, mintha még mindig az Antena hírtelevízióiban lenne, és hatalmas kezdeményezésekkel dicsekszik. Például legutóbb is ingyentáborokat szervezett fiataloknak a tengerre, és ezer nyugdíjasnak hétnapos görögországi kirándulást fizetett a bukarestiek pénzéből. Saját sikerén felbuzdulva megcélozta a pártelnökséget, s ha az nem is jött össze, még államelnöknek is elmehet, ha követi Băsescu karriervonalát, aki szintén kiskaliberű polgármesterként kezdte. Ha netán előbb-utóbb sikerül félreállítania Dragneát, Romániában megváltozik a világ. Ahogy Bukarestben Firea létrehozott 22 céget, amelyek az állam emlőiből szopják a pénzt, és azokhoz csupa protekciósokat: ismerősöket, rokonokat helyezett vezető beosztásba, ugyanígy egy 23. cégként új kormányt is létrehozhat, ahol a minisztereket hasonlóképpen válogatja össze.