Szekel’ Estvan, azaz bencédi Székely István (1505?–1565?) reformátor 1559-ben Krakkóban kiadott, elpusztultnak hitt világkrónikája szerencsés véletlen folytán az Országos Szécsényi Könyvtárba (OSZK) került, és az intézmény visszaadja azt korábbi tulajdonosának, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak (SZNM).
Az ünnepélyes eseményre október 3-án kerül sor az OSZK dísztermében, ahol Tüske László főigazgató átadja a restaurált 460 éves könyvet Vargha Mihálynak, az SZNM igazgatójának. Az esemény köré társrendezvényeket szerveztek. Tegnap Cantio iucunda címen kiállítás nyílt, ma este a Kutatók éjszakája rendezvényén tematikus előadásokat tartanak.
Székely István Chronica ez világnak jeles dolgairól (Chronica ez vilagnac yeles dolgairol) című munkáját 1559. Szent György hava 10. napján (Christus szweletesenec M.D.LIX. esztendeiebe, Szent Goerg’ havanak tizedic napian) adták ki Krakkóban (Craccoba : niomtatot Striykoviai Lazar altal). A művet a szerző támogatójának ajánlotta. Az előoldalon Németi Ferenc fametszetes címere látható körirattal: Nemeti Ferencznec, Tokay tisztartonac, mint nemes uranac, Szekel’ Estvan.
1944 szeptemberében a román és szovjet csapatok elől Keszthelyre menekítették a Székely Nemzeti Múzeum kincseinek java részét. Onnan meg Zalaegerszegre rendelték a több mint 50 ládába elhelyezett műtárgyakat. 1945 május 29-én orosz légitámadás érte a vasútállomást, s az SZNM 25 855 menekített okiratából és könyvéből mindössze három élte túl a robbanást, köztük Székely István világkrónikája.
A bombázás után tizenegy nappal a romok eltakarítása közben Kis Böndi János vasutas egy vasbuzogányra, néhány kisebb fémtárgyra és egy könyvre bukkant. Mivel a munkások között egyedül ő volt erdélyi származású, érdekelte a könyv dialektusa, ezért magához vette. Ahogy egy levelében fogalmazott: a könyv akkori állapotában úgy nézett ki, hogy mások a lapáttal akarták a gödörbe hányni, ám ő magához vette, kijavítgatta és vigyázott rá.
A könyv az évtized végén került az Országos Széchényi Könyvtárba, és ott lapult a Régi Nyomtatványok Tárának egyik páncélszekrényében, ahonnan a közelmúltban került elő. Az abban levő bejegyzés szerint utolsó tulajdonosa a Székely Nemzeti Múzeum.
A bombázás áldozatává vált a legrégibb magyar énekeskönyv, a Csereyné-kódex néven ismert 16. századi mű, melyet Cserey Jánosné Zathureczky Emília adományozott az SZNM-nek. Ennek hordozókötete volt 1879-ig a Székely-krónika. A Csereyné-kódex egy 1579-ben lejegyzett panaszéneke Tinódi Lantos Sebestyén- és Balassi Bálint-művek mellett a Cantio iucunda. Erről tart előadást Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtári részlegének vezetője a ma esti Kutatók éjszakája rendezvényen az OSZK-ban.
